Kutyavásárlási kisokos

A legtöbb ember életében elérkezik a pillanat, amikor úgy dönt, hogy kutyavásárlásra adja a fejét. Ez a mozzanat azonban nagy mértékben különbözik attól, mint amikor a kisboltba leszaladunk egy liter tejért. Egy élőlény megvásárlása gondos előkészületeket és felkészülést igényel. De hogyan és hol vásároljunk ebet? Melyik számunkra a legmegfelelőbb fajta? Mi a különbség tenyésztő és szaporító között? Valamint mit jelent az, hogy fajtatiszta és keverék? 

Nos, vágjunk bele! 

Az első kérdés, amit fel kell tennünk: kinek van szüksége a kutyára? Itt lépnek életbe a legfontosabb ALAP szabályok, nevezetesen:

1. SOHA ne vásároljunk kutyát (semmilyen állatot) a gyermek nógatására!

Ez a szabály kb. egy fiatalember 12-13 éves koráig érvényes. Sajnos fiatalabb korban könnyedén alakulhat úgy, hogy a gyermeknek egy ideig nagyon "izgalmas" lesz a kis jószág, az, hogy egy álma teljesült és egy édi-bédi, puha, nyalogatós, bújós szőrcsomó került a tulajdonába, de rövidebb-hosszabb idő után rá fog unni. Ez nem azt jelenti, hogy később esetleg nem fogja szeretni az állatot és időnként nem fogja megsétáltatni vagy foglalkozni vele, de a felelősség teljes mértékben a szülőé! Tudatában kell lenni annak, hogy a kutya gondozása a felnőttekre fog hárulni, nem várható el a gyerektől, hogy egyedül képes legyen ellátni egy élőlényt, miközben még ő maga is támogatásra szorul. A kutya gyorsan megnő, már nem kajla kölyök lesz, hanem akaratos, erős eb, akinek folyamatos lemozgatásra, tanításra és ápolásra van szüksége.

Természetesen a legcsodálatosabb dolog, ha egy gyermek állatok közelében nő fel, a legjobb, ha a családban a kezdetektől van cica-kutya, mert pozitív hatással van a kicsi fejlődésére (empátia kialakulása, érzékenység, együttérzés, felelősségvállalás megtanulása egy másik életért), de saját kutyát ne vegyünk az említett kor alatt!  

2. SOHA ne vegyünk kutyát karácsonyra-húsvétra-ünnepnapra a másik fél beleegyezése nélkül!

Még ha tudunk is arról, hogy egy szerettünk/barátunk régóta vágyik egy bizonyos fajtára, soha ne lepjük meg egy kisállattal! Nem tudhatjuk, hogy éppen abban az időben képes-e egy kutya fogadására, ellátására, belefér-e az életébe egy állat gondozása. Ha mindenképpen szeretnénk kutyát ajándékba adni, előtte konzultáljunk az adott személlyel és együtt ki lehet választani a kölyköt, aminek a kötségeit álljuk, megvesszük a szükséges felszereléseket stb. 
De felejtsük el a dobozból-kiveszem-a-kutyát! Sok szerencsétlen eb köt ki ilyen okból az utcákon és menhelyeken.

A legfontosabbakat tehát tisztáztuk. A következőkben azt taglaljuk, mi a teendő, ha a saját vagy családunk részére szeretnénk egy kutyát.
Ezeket a kérdéseket mindenképpen gondoljuk és beszéljük át:

1. Milyen lakókörnyezetben élünk?

Általános szabály, hogy a kutya NEM kerti dísz! Remek dolog, ha van egy hatalmas kertes házunk, ahol a kutya tud szaladgálni és játszani, de önmagát nem fogja elszórakoztatni, ha mi nem foglalkozunk vele...Azaz de, például gödröt ás, virágokat tép ki, fát rág. Még ha kertben is óhajtjuk tartani az ebet, a mindennapos foglalkozás, sétálás, más kutyákkal való találkozás és játék nem maradhat ki az állat életéből!
Egy kis-közepes testű kutya remekül érezheti magát panellakásban is, ha naponta legalább háromszori sétában részesül és sűrűn lehetősége van a gazdáknak alaposabb lemozgatásra is (pl. túrázás, kutyás sportok, séta a parkban, nem csak egy rövid kör a háztömb körül).

2. Mennyi időt tudunk a kutyával tölteni?

A kutya falkalény, őse a farkas szoros kapcsolatban él a többi falkataggal. A kutya számára mi, a család, vagyunk a falka, ezért velünk szeretné tölteni az idejét, a mi közelünkben. Néhány órát minden kutya képes nyugodtan, egyedül eltölteni (megfelelő szoktatás és nevelés után), de mindig ügyeljünk arra, hogy a napi kapcsolat meg legyen az ebbel!

3. Milyen célra szeretnénk kutyát?

Talán ez az egyik leglényegesebb szempont. Családi kutyát szeretnénk, akivel vasárnap délutánonként elmegyünk kirándulni? Imádok futni járni, ezért szeretnék magam mellé egy négylábú társat? Szeretném magam kipróbálni a terelésben, ezért egy juhászkutyára lenne szükségem? A bátyámmal elkezdtünk vadászni járni, ezért úgy döntöttünk, beszerzünk egy apportírozó vadászkutyát?  

Csupán néhány példa a fenti kérdésre. Alaposan gondoljuk át, hogy az életstílusunk, terveink és vágyaink mellé melyik kutya lenne a legmegfelelőbb. A fajták igényeiről tájékozódhatunk a tenyésztőknél (https://www.kennelclub.hu/), akik minden kérdésünkre készséggel felelnek és segítenek kiválasztani a legmegfelelőbb fajtát.

FONTOS:  Amennyiben nem kiállítási és tovább tenyésztési célra veszünk fajtatiszta ebet egy tenyésztőtől, mindenképpen ivartalanítsuk az állatot a felesleges szaporulat és nem kívánt betegségek (pl. méhrák) elkerülése érdekében!

allatsprint

4. Tisztában vagyunk-e egy kölyök igényeivel, vagy felnőtt állatot szeretnénk?

Egy kölyök, akárcsak egy kisgyermek, keveset tud még a világról. Nem ismeri a veszélyeket, korlátokat és szabályokat. Egy kölyökkutyát gondos odafigyeléssel szocializálni kell, társaságba vinni, jutalmazással nevelni, megfelelő étrenden tartani, hogy a teste egészségesen fejlődjön. Egy kölyök általában 8 hetesen kerül az új otthonába, elválasztva a testvéreitől és anyjától, ezért kezdetben fokozattan kell ügyelni arra, hogy beszokjon az új környezetébe. Sokan döntenek felnőtt kutya vásárlása vagy befogadása mellett, mert ebben az esetben a kölyökkori rágcsálások, tombolások és rosszaságok már elmúltak és egy érett, kiforrott kutyát kapnak. Ebben az esetben azonban már nehezebb a kutyát a saját „igényeink” szerint formálni és tanítani. Minden ember feladata eldönteni, hogy babakorától szeretne-e részese lenni egy kutya életének, vállalva a kutyaoviba, majd kutyaiskolába járást, a szobatisztaságra nevelést és egyéb feladatokat, vagy egy felnőtt ebet enged be az életébe.

5. Mi a helyzet a mozgással?

Azaz, mennyire vagyunk aktívak vagy lusták. Tudnunk kell, hiszen csak ebben az esetben tudjuk a számunkra legmegfelelőbb mozgásigényű fajtát kiválasztani.

6. És a pénztárcánkkal?

Bizony, egy kutya tartása nem kevés pénzbe kerül. Habár minden kutya ugyanolyan ellátást és gondozást igényel, vannak különbségek. Egy hosszabb szőrű fajta esetén szükség van időszakos kozmetikázásra, amit egy rövidebb szőrűnél mi is könnyedén megoldhatunk. Egy 50 kilós kutya pedig értelemszerűen többet eszik, mint egy pár kilós szobacirkáló. A költségvetésünket alaposan gondoljuk át, hogy mennyire fér bele egy kutya gondozása: az évenkénti oltás, rendszeres féregtelenítés, paraziták elleni védelem, nyakörv, póráz, fekhely ára, ivartalanítási költségek, esetleges balesetek és betegségek díja…A lista folytatható a végtelenségig.
FIGYELMEZTETÉS: Egy kutya átlag 10-15 évig az életünk részévé válik. Élete végéig gondoskodnunk kell róla, bármi is történik ez idő alatt. Egy kedvtelésből tartott állatka ideális esetben a család tagja, aki feltétlen szeretetünket és támogatásunkat kell, hogy élvezze!

Ha mindezekre megadtuk a jó választ, akkor a következő lépés: honnan, kitől vegyük meg a kutyust?

Darázsfészekbe nyúlunk ezzel a kérdéssel, hiszen a következő fogalmakkal még napjainkban sincsen az emberek nagy része tisztában.

1. Menhelyek és fajtamentő szervezetek, ahol ezer és ezer szempár vágyik az otthonra

A menhely és gyepmesteri telep nem egy fogalom! A gyepmestereket az önkormányzatok tartják fent, feladatuk a városi kóbor ebek begyűjtése és bizonyos karantén idő lejárta után a kutyák elaltatása. Az ide kerülő állatok megmentése érdekében jöttek létre a menhelyek, amelyek többnyire az adó 1%-okból tartják fent magukat. Ők egyetlen kutyát sem altatnak el, amennyire a férőhelyük engedi, minden állatot befogadnak, ellátnak, gondoznak és igyekeznek szerető gazdára lelni nekik. Sokan úgy gondolják, hogy egy menhelyről ingyen, vagy nagyon olcsón vihetnek el kutyákat, hiszen „úgyis örülnek ott, hogy legalább valaki elviszi őket”. Ez nem igaz. A menhelyen dolgozók többsége szabad idejében, saját erőből és pénzből végzi ezt a munkát, hogy védenceinek a legjobb otthont találja meg, ezért igenis, válogatnak. Nem szeretnék, hogy a sokat szenvedett állataik ismét náluk kössenek ki.
Tehát, igen, a menhelyi örökbefogadásnál is fizetni kell (ivartalanítás, microchip díja, valamint korábbi orvosi költségek és ellátás).
A fajtamentő szervezetek a menhelyeknek bizonyos alfajai, akik kimondottan egy kutyafajta mentésére specializálódtak (pl. szánhúzók, brit pásztorkutyák, vizslamentés).

Akkor keresgélj menhelyen, ha:
- Nem kiállítási célra keresel fajtatiszta kutyát
- Nincsen egy bizonyos kedvenc fajtád, imádod a különleges keverékeket
- Szeretnél megmenteni egy állatot a kenneltől, bezártságtól
- Meg szeretnéd mutatni egy szenvedő kisállatnak, hogy milyen is boldog, emberi családban élni
- Támogatni szeretnéd a menhelyen dolgozók munkáját
- Készen állsz arra a feltétlen szeretetre, amit egy megmentett kutyus képes nyújtani
- Fel vagy készülve arra, hogy egy menhelyi kutya sajnos átélt már bizonyos traumákat

Akkor keresd fel a fajtamentőket, ha:
- Van egy kedvenc fajtád, de nem szükséges számodra a pedigré, a show-k világa,
valamint az összes többi pont, ami fentebb lett felsorolva.

2. Szaporítók, akiktől SOHA ne vásárolj állatot!

Néhány hirdetés, ami tőlük származik:

"Eladó Labrador retriever kiskutyák foglalhatók november közepén kerülnek a gazdikhoz oltva kiskönyvel féregtelenítve adom!”

"Fajtatiszta Labrador retriever kiskutyák lefoglalhatók,elöjegyezhetők 3 szór féregtelenítve oltási kiskönyvel kerülnek leendő gazdijukhoz!"

A hirdetések szövege szó szerinti másolat. Nos, mi itt a probléma?

Első: a 41/2010. (II.26.) Korm. rendelet szerint, mely a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szól, minden egyes kölyök csak egyedi, regisztrált microchippel ellátva kerülhet az új tulajdonosához. De ez csak egy apró, a többihez képes elenyésző hiba.

Egy szabály, amit minden kutyavásárlónak tudnia kell: egyetlen kutya sem nevezhető pl. labrador retrievernek, amennyiben nincsen törzskönyve! A törzskönyv bizonyítja több generációra felmenően a kutya őseit, dokumentálva a fajtát. Ennek hiányában a fajtatisztának látszó eb csupán keveréknek nevezhető. A törzskönyv nem maga a papír, nem az kerül több ezer forintba! Erről részletesen később…
 
De kik is a szaporítók? Olyan emberek, akik időnként buta kedvtelésből („szerezzünk már a Szuzinak egy fiút, biztos ő is vágyik rá, egyszer szülnie kell”) almot hoznak le a kutyájuktól. Ők nem gonoszságból, csupán tudatlanságból szaporítanak egy fajtát, úgy, hogy egyáltalán nem lehetnek biztosak benne, hogy a két, látszatra egyfajta kutya esetleg nem rokona-e egymásnak. A szaporítók rosszabb típusa az, aki tudatosan elleti és pároztatja a látszatra spániel vagy vizsla kutyáit, az anyagi haszon reményében. Ezek a pár tízezres forintos kölykök gyorsan elkelnek, azonban a leendő gazdik nem tudják, milyen károkat okoznak ezzel. A szaporító tovább szaporít, kihasználja szerencsétlen állatait. A szaporítótól vett kölykök sok esetben betegek vagy betegséghordozók, hiszen a szülők nincsenek rendesen gondozva, betegségekre szűrve, nem lehet tudni a felmenőikről semmit. A szaporítót nem érdekli, hová kerülnek az állatai, csak keljenek el, minél gyorsabban.

SOHA NE VÁSÁROLJUNK SZAPORÍTÓTÓL!

Jegyezzük meg, hogy azt az összeget, amit egy szaporítós kutya vásárlása esetén megspórolunk, lehet, hogy később tízszeresen kell majd az állatorvosnak kifizetnünk a különböző betegségek miatt. A kezdő ár, ami egy kutyusért kiadunk, elenyésző része az évek alatti mennyiségnek, ezért nem szabad bedőlni a szaporítók által kínált "olcsó" árnak! 

3. A tenyésztők

Ilyen hirdetéseket keressünk, amennyiben egy bizonyos fajtára vágyunk, egészséges, szocializált kölyökre:

"Golden Retriever törzskönyves kiskutyák

Mediguard Kennelben 2017.09.21-én 8 db kiskutya született, két szukának keresünk gondos gazdit egy életre. Szülők érdemei: 6 ország Champion cím, több mint 40-CAC és 18-CACIB győzelem, 1-Club Winner, 2- BOB , 3-BOS, 8-BOG. A kölykök leghamarabb 8 hetesen (2017.11.17-én) vihetőek el: - törzskönyvvel, mikrochippel ellátva - szerződéssel - oltva, féregtelenítve - bőséges kölyök-csomaggal. 
APA> OSKAR MEDIGUARD
ANYA> RABBIT-HUNTER GOLDENS FONDA

Ar 210.000 FT"

"Rövidszőrű Magyar Vizsla kölykök keresik leendő gazdájukat, a Császtai Vadász Kennelből.
Az október 8-án született kölykök nyolcan vannak: négy fiú, négy lány. Szüleik aktív, eredményes munkakutyák, rendszeresen vadásznak! Apa: Váczi Vitéz Füge (2xVAV, AV, KV, TSz, PRA0, HD-A), Anya: Csővárberki Vigasz (R.Cac, VAV, AV, KV, TSz, HD-C).
A kicsik gyönyörűek, aktívak, jó idegrendszerűek, gyorsan fejlődnek. Kutyák és gyerekek között cseperednek, a maximális szocializáció garantált! :)
Származási lappal (törzskönyvvel), oltási könyvvel vagy útlevéllel és adás-vételi szerződéssel kerülnek átadásra. Nyolc hetes koruktól (dec. 3.) vihetőek el.
Kérésre természetesen szívesen küldök sok-sok fotót a kölykökről, a szülőkről és származási lapjukról, vagy személyesen is megtekinthetőek.
A kicsik ára: 70.000 Ft/db"

Látjuk a különbséget a szaporítók hirdetéseivel szemben?

Akkor vásárolj törzskönyves kutyát, tenyésztőtől, ha:
- Biztos akarsz lenni benne, hogy valóban a fajtának megfelelő kinézetű, habitusú kutyát kapsz!
- Biztos akarsz lenni benne, hogy egészséges lesz a négylábú barátod!

A törzskönyves kutyák ára azért magas, mert a szülőket rendszeresen kiállításokra viszik, sok esetben külföldre, tenyészszemlére, igazi munkakutyák vagy sportoló ebek, valamint a fajtabetegségekre szűrve vannak. Egy törzskönyves kutyánál nem a papírt kell kifizetni, hanem azt a rengeteg energiát és pénzt, amit a tenyésztő beléjük fektet. Egy igazi, megbízható tenyésztő sosem a profitra hajt! Számára a legfontosabb, hogy minden kölyök a lehető legtökéletesebb gazdihoz kerüljön, ezért nagyon megválogatják, kinek adnak el egy kutyust. Amennyiben azonban tudatosan állunk a vásárláshoz, és készen állunk egy fajtára, akkor keressünk fel minél több kennel alapítóját! Minden kérdésünkre szívesen válaszolnak, elmondják a fajta igényeit, mikor várható náluk a következő alom, milyen felmenőktől, és egy életen át szemmel követik az utódok sorsát.

Remélem, hasznukra vált ez a néhány jó tanács és ismertetés.

Ha megvásároljuk a tökéletes kutyát, biztosak lehetünk egy életen át tartó szeretetben és hűségben.
Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes!


Tovább 3

Novemberi éjszaka

- Nem szánod őket?
- Ugyan miért kellene? 
- Mert minden egyes alkalommal rémisztő félelmet keltesz bennük, amikor megjelensz.
- Ez nem az én hibám. Ilyen a természetem.
Sűrű csöndbe burkolóztak. A mély, áthatolhatatlan ködben elveszett a világ. A fák, amik néhány héttel korábban még narancs, barna és vörös színpompával búcsúztak el a napfénytől, most élettelen, kopár karokként meredeztek a fekete ég felé. A két alak továbbra is mozdulatlanul ült. 
- Nem gondolod, hogy időnként talán szünetet tarthatnál? Vagy megkímélhetnéd néhányukat?
- Nem. Feladatot kaptam, amit el kell végeznem. Te pontosan tudod, hogy mit jelent ez.
A kérdező mereven nézte a korlátokon túl lassan hömpölygő folyót. Fekete csuklyája elrejtette körvonalait, de észrevehetőbb volt, mint a mellette ülő alak, aki szinte elfolyt a leszálló sötétségben. Ismét megszólalt, hangja keveredett a csupasz fák sóhajaival.
- Nem maradhatnak örökké itt. Meg kell becsülniük az időt, amit kapnak. Ha nem léteznék én, ugyan mennyire igyekeznének? 
- Igazad lehet. De te is tudod, hogy én tovább viszem őket. Mi ennek az egésznek az értelme? 
- Értelme? Mindegyik mást fog felelni. De mindig van, volt és lesz. Akárcsak ők, én és te is. A kezdet, a vég és ami utána következik. Azt az utat te járod végig velük. 
A csuklyás alak ránézett a mellette ülőre. 
- Te kíváncsi vagy rá, mi van ott?
Hangjában izgatottság bujkált, kész volt arra, hogy magával vigye a láthatatlan alakot is.
- Nem, ne is próbálkozz. Maradok a madarak között, ahelyett, hogy arról álmodjak, egyszer szárnyaim nőnek. Az én helyem itt van. 
Egy ideig még némán ültek a fagyos padon, az egyre dermesztőbbé váló éjszakában. A láthatatlan alak lassan megmozdult.
- Ideje indulnunk. Sokan várnak még ránk. 
- Legalább megpróbálhatnád néha elmondani nekik, hogy én is érkezem. Hogy ne rémüljenek meg, hiszen velem jönnek tovább.
- Az csorbát ejtene a rossz hírnevemen. 
A csuklyás erre ravasz mosolyra húzta a száját, majd szorosan egymás mellett lebegve eltűntek a hajladozó fák alatt.


Tovább 1

Stréberek és bálkirálynők

Vagy máshogy nevezve: lúzerek és menők, tanárok kedvencei és népszerű sportolók, a felsorolást folytatni lehet a végtelenségig. Aki járt iskolába, annak nem újdonság, hogy egy iskolai közösség az első naptól kezdve számtalan klikkre, kisebb csoportra tagolódik. Minden egyes diák tartozni akar valahová, legyen szó az iskola legismertebb csajszijáról vagy a szürke kisegérről, aki valahogy igyekszik túlélni a mindennapokat egy farkasveremben. Mert egy iskolai  osztály valóban az. Állandó harc a rangsorért, küzdelem a különböző csoportok között (és azokon belül), valamint véget nem érő ellenszenv a kirekesztettek felé. De mi ennek az oka és hogyan is néz ki valójában?

Kezdjük a legalsó szinten lévőkkel:

1. A kirekesztett

Ő az, aki senkinek fel sem tűnik. A névsorban szerepel a neve, de ha időnként nem hívná ki egy-egy tanár feleléskor, akkor az osztály tudomást sem venne a létezéséről. Lehet fiú vagy lány is, a legfontosabb jellemzője a láthatlanság. Általában szegény sorból származik, csúnyácska, rossz ruhákban jár, ápolatlan megjelenésű. A tanulással nem foglalkozik, emiatt a tanárok sem kedvelik. Habár a sajnálat időnként megjelenik (az egyik általános iskolás évemben az ilyen "kirekesztett" osztálytársamnak ruhagyűjtést szervezett az osztályfőnökünk), senki sem törődik vele igazán.  
És hogy mi ennek a következménye? Nos, egy ördögi kör. Mivel nincsen számára csoport, amihez az osztályon belül tartozhatna, ezért nincsenek támogatói (valószínűleg otthon sem bíztatják a tanulásra), sem barátai, a programokon nem vesz részt, egyre inkább befordul és önmagát még inkább elhatárolja az osztály belső rendjétől. Ha még tudatosítják is vele "hátrányos helyzetét" (említett ruhagyűjtés), akkor a szégyen is megjelenik a gondolkozásában (egy gyerek azonnal észreveszi, ha vele másként bánnak és ez legtöbbször nem pozitív kimenetelű). Az általam ismert kirekesztett diák osztályon belüli státusza 8 általános iskolai éven keresztül semmit nem változott. Ugyanúgy nem búcsúzott el tőle senki a ballagáskor, ahogyan egy reggeli napon sem köszönt neki senki.

2. A züllöttek

Általában fiúk csoportja, legtöbbször valamilyen zenei irányzat és stílus követői. Sokan közülük nagyon korán elkezdenek cigizni, inni (hogy a drogot ne említsem). Nagyhangúak, kötekedők, a tanulás az utolsó, ami érdekli őket. A tanárok megvetéssel nézik őket (leginkább a megjelenésük miatt), bár az osztályon belüli státuszuk nem teljesen negatív. Néhány lánynak ugyanis bejön ez a "nagyfiús" stílus, ami ahhoz vezet, hogy a "züllöttek" közül sokan igazi nőcsábászokká válnak.
Viselkedésük mögött általában a feltűnési vágy áll (talán családi elhanyagolás miatt), a kamaszkori minden-ellen-lázadás jellemzi őket leginkább. 

3. A szürkék

Vagyis az átlagos diákok. Közepes tanulók, nem sok vizet zavarnak. Nincsen úgynevezett "különleges képességük", nem járnak sporfoglalkozásokra vagy külön programokra. Nem zargatja őket senki, nyugodtan élik mindennapjaikat az iskolai hétköznapok során. Általánban ők azok, akik időnként lemásolják a házit, puskáznak, néha tanulnak, néha nem, de a tanárok általában kedvelik őket, ha látják az igyekvésüket.

5. Anya kicsi lánya/kicsi fia

Szerintem mindenki ismert legalább egy ilyen diákot az iskolai évei alatt. Az anyukája által öltöztetett, mindenhová elkísért gyerek, aki egy önálló döntést nem hozhatott a szülő engedélye nélkül. "Meg kell kérdeznem otthon", ez volt a fő mondata. Hogy szegénynek a sorsát még nehezítse, általában neki az édesanyja volt az, aki a szülői munkaközösség tagja lett, önkénteskedett minden iskolai rendezvényen és jobban tudta, hogy ki milyen dolgozatot írt, mint a tanulók. A fogadóórákon és szülői értekezleteken teljes energiával vett részt, emiatt anya kicsi lánya vagy fia egyetlen rossz mozzanatot sem titkolhatott el otthon. 
A rátelepedésnek persze pont az lett a következménye, amit anya el szeretett volna kerülni. A gyerekét, hiába próbálkozott oly nagyon, nem fogadta be sosem az osztály.

Következzenek a valamilyen ok miatti

6. Kívülállók

A, Stréber

Talán a legismertebb. Egy stréber azonban nem egyenlő a "tanárok kedvencével", még ha időnként szokták is így nevezni, valamint nem azonos csoport a jó tanulóval sem. Az említett három kategóriát sokszor összemossák (főleg a diákok variálják nagyon kedvesen), de mindegyik mást jelent. A stréber szó a német streben kifejezésből származik, ami azt jelenti, hogy "igyekezni, törekedni". Ebből levezetve tehát, a stréber nem kimondottan okos tanuló, hanem ő az, aki mindenféle - mondjuk ki, időnként visszataszító-, módszerekkel igyekszik a tanárt megnyerni, hogy ötöst szerezzen, nyalizik és puncsol, minden erejével azon van, hogy a tanár szemében szimpatikus legyen, de ezzel csak azt éri el, hogy minden osztálytársa megundorodik tőle. A stréber ugyanis mindenkinél okosabbnak, ügyesebbnek hiszi magát, ezt hangoztatja is a társai előtt, holott mindenki tudja, hogy semmilyen különleges tulajdonsága nincsen.

B, Tanárok kedvenckéje

Először tegyük tisztába: ugyanaz a diák lehet a legkedvesebbje egyetlen tanárnak, miközben az összes többi számára semleges. Az én esetemben például az egyik osztálytársam egy tanárnő fia volt, és emiatt valahogy a kedvenc diákja lett a gimnáziumi német tanárnak. Ennek a fiúnak minden szabad volt, minden meg volt engedve, habár a tanulással nem igazán foglalkozott, mivel azonban a tanár kedvence volt, könnyen javíthatott és egyszerűbben szerzett jobb jegyet a többieknél. Nem csak az én, de a társaim szemében is visszatetsző volt ez, de tenni nem lehetett semmit ellene. A kivételezés sajnos azonban az, ami leginkább kitaszít egy diákot.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy a fiúnak tanulmányi szempontból kedvező volt ez a státusz, de az osztályban elfoglalt rangosorát illetően a legkevésbé sem).

C, Művészlélek

Az elvont diák, lehet festő, rajzoló, táncos, versszavaló vagy bármi hasonló. Nagyon tehetséges, emiatt ő is sokszor megkapja a "tanárok kedvence" jelzőt például a rajztanár szeretete miatt, de őt ez nem érdekli. Kivételes képességei miatt gyakran jár versenyekre, kiállítják az iskolában a műveit, a neve gyakran elhangzik iskolai ünnepségeken. A menőbb diákok nem szívlelik, mert nagy tiszteletnek örvend a tanárok körében, akik megvédik a zaklatásaiktól. Nem keresi a többiek társaságát (esetleg csak a másik művészlélekét), mert tökéletesen jól érzi magát a saját kis világában.

7, A kitűnő tanuló

A, Kívülálló kategória

A kitűnő tanulót két csoportra osztottam, ugyanis két fajtája létezik. Az első az a jó tanuló diák - fiú vagy lány is tartozhat ide - , aki általában csendben elvonul, olvasgat a szünetekben. Maximum egy másik kívülálló kitűnő tanulóval lehet őt látni, többet nem engednek be a privát szférájukba. Nem sok vizet zavar, általában igyekszik láthatatlannak tűnni, mert egyedül azért van az iskolában, hogy tanuljon. Nem szereti a feltűnést, a tanulást saját magáért teszi, nem a tanárok vagy a rangsor kedvéért. Tudatában van képességeinek, de nem hangoztatja okosságát. Versenyekre eljár, ha a tanárai elküldik. Ő az, aki nem szeret veszekedni, de a menők sem bántják, ugyanis szükség van rá, hogy el lehessen kérni a házit lemásolni, amit a kitűnő tanuló boldogan megenged, hogy nyugodt helyzetét biztosítsa. Persze a háta mögött furcsának tartják és nem értik, hogy miért tanul ennyit, de túlságosan nem törődnek vele. Programokra nem ívják, mert "úgyis tanulnia kell".

B, A menő kategória

Az a kitűnő tanuló okos diák, aki valamilyen egyéb ok miatt (extrovertáltság, bátorság, kinézet, családi helyzet, sportban való ügyesség, vagy ezek keveredése miatt létrejövő baráti kör folytán) a menők társaságába kerül. Vicces, igazi társasági figura, akit a tanárok is nagyon kedvelnek, de mivel "természeténél fogva okos", ezért nem kapja meg a stréber jelzőt. Sokszor ügyvéd, tanár vagy orvos (esetleg nagy hírű család) leszármazottja, emiatt külön tiszteletnek örvend. Az elkészített házi feladatokat nem adja senkinek, mondván "azzal nem tanultok", de haragudni senki nem mer rá. 

8. A sportoló

Bármilyen sportról lehet szó, csak ügyes legyen benne. És lehetőleg jól nézzen ki, hogy a lányok imádják. A tanulásban úgy-ahogy jeleskedik, de nem ez a lényeg, hiszen reggel-este edz és tökéletesíti izmait. Tovább nem részletezem, azt hiszem, mindenki tudja, hogy ki is ő.

9. A bálkirálynő

A legszebb leányzó az osztályban. Általában folyamatosan harcban áll a másik szépséggel, de ez nem zavarja őket, hiszen legalább addig is velük foglalkoznak a többiek. Az alatta lévőket mind megveti, a kitűnő tanuló segítségével a leckéket és dolgozatokat megírja, de nem érdekli a tanulás. Ő - ki kell mondani, elnézést kérek -, butácska. Sajnos nem veszi észre ezt, meg igazán nincs is szüksége nagy okosságra, ugyanis kinézetével eléri, amit akar, legalábbis a sportoló fiúknál.

10. A méhkirálynő

A hierarchia élén álló lány. Négy-öt fős rajt (plusz időnként fiúkat) gyűjt maga köré. Óriási magabiztosságal irányítja kolóniáját. Mindent ő mond meg, azt, hogy az osztályban ki számít menőnek vagy lúzernek, ő dönti el. Szép, csinos, de okos is, emiatt sokszor kitűnő tanuló lehet, ami csak még inkább növeli önbizalmát és megerősíti abban, hogy ő a legalkalmasabb az osztály irányítására. A tanárokkal szemben ő a szószóló, DÖK-tag is lehet. 


A fentiekben felsoroltam az iskolai osztályok legjellemzőbb tagjait. Persze, ezek sarkítások és időnként lehetnek átmenetek, valamint egyetlen ember sem csupán egy kategóriába sorolható be, ugyanakkor igyekeztem valamennyire reális képet nyújtani a klikkekről. A pozitív ezek létezésében, hogy tagjai kiállnak egymás mellett és védelmezik egymást, ugyanakkor sokszor valóban óriási ellentéteket szül a harc, ami a tanítást és tanulást is megnehezíti. Nem beszélve a bullying-nek nevezett zaklatásról, amikor a legalsó szinten lévő kirekesztetteket bántalmazzák. A tanárok - és természetesen a család - feladata lenne elsősorban ezt észrevenni és tompítani a klikkek közötti túlzott ellenségeskedést. Sok diák a sehová nem tartozástól és a nem-vagyok-menő érzéstől gyomorgörccsel megy iskolába, nem tud koncentrálni, figyelni, ami mind megnehezíti, hogy jól teljesítsen. Vigyáznunk kellene arra, hogy az iskolai közösség ne harcos kakasok gyülekezete legyen, hanem a diákok képesek legyenek legalább békésen egymás mellett létezni a napi 7-8 órában.


Tovább 0

Tanár a gáton

Míg az elmúlt napokban arról cikkeztek a különböző hírportálok, hogy már a Vaterán és Jófogáson is számtalan hirdetést lehet találni, amelyben az iskolák tanárokat keresnek, hogy teljes oktatói karral kezdhessék meg a tanévet, addig a diákoknak így vagy úgy (tanárokkal vagy anélkül) megkezdődött a tanítás.
Vajon mi lehet az oka a hatalmas tanárhiánynak? Miért nem vállalja több fiatal, hogy erre a pályára lépjen? Hogyan látja a tanári szakmát egy pályakezdő? 

Általános és középiskolás korodban milyen volt a viszonyod a tanáraiddal? Mit gondoltál róluk, a munkájukról?

Rendkívül vegyes. A távolságtartó tanárokat, akit két szót nem beszélnek a tanárokkal, sosem szerettem, de a mindenáron való jópofizást és alakoskodást sem. Egy tanár ne legyen diákabb a diáknál. Nem szerettem azokat sem, akik két rendbontó miatt kollektív büntetést alkalmaztak és megszegték ezáltal az iskolai szabályzatot. Azt szerettem, ha valaki pontos, következetes, gondolkodni tanít minket, mindig a hétköznapok tapasztalait és gyakorlatát veszi alapul, közelebb hozza a mi világunkat és a saját szakjának, tudományterületének a világát. Nem szerettem, ha valaki saját magát és a gyerekeit futtatta előttünk, vagy ha rendszertelenül végezte a munkáját. 

Mit gondolsz, milyen legyen egy tanár megjelenése?

Ma már megjártam egy élhető, barátságos város neves gimnáziumát és szomorúan tapasztaltam (nem csak itt), hogy az igazgatón kívül másról nem lehet megállapítani, hogy ki tanár és ki nem. Rendszeres a kinyúlt póló, rövid nadrág, elvadult haj és arcszőrzet, jobb esetben gyűrött ing - a vasalás nem pénz kérdése. Én magam mindig vasalt ingben, V-nyakú pulóverben vagy zakóban, elegáns sötét színű farmerben és cipőben jelenek meg az óráimon és nem tartom ördögtől valónak a nyakkendőt sem.

Milyen volt a diákok reakciója az elegáns megjelenés láttán?

Annak idején a szaktársaim azt mondták, hogy biztosan jobban éreznék magukat a diákok, ha "nagyon lazán" öltözve mennék be az iskolába. Erre az észrevételem az volt, hogy teljesen másképp köszön (úgy gondolom, a tekintélyt parancsoló öltözködés láttán) már egy 11 éves gyerek is nekem, mint annak, aki szuperhősös pólóban áll ki az osztály elé. 

Sokat lehet hallani arról, hogy a mai diákok fegyelmezetlenek, tiszteletlenek a tanítóikkal szemben. Szerinted ha a tanárok jobban adnának a megjelenésükre, ez megváltozhatna?

Részben. A világunk megváltozott és ezt tudomásul kell venni. Amikor egy 16 éves lány nagyobb karakter (nem egyéniség, mert ebben a korban az még nem alakul ki), mint az osztály elé kiálló pedagógus, nem is lehet normális tanár-diák kapcsolatot kialakítani. Egy gyenge, önmagával harcoló egyéniség nem tudja maga mögé felsorakoztatni a mai diáktársadalmat. 

Az egyetemi tanulmányaid alatt mit tapasztaltál: mennyien készülnek tanárnak és mennyien alkalmasak igazán erre a pályára?

Az alapképzést több mint százan kezdtük és a tanári mesterképzést az eredetiek közül talán harmincan fejeztük be. Azért nehéz megmondani, mert nem mindenkinek ez volt a főszakja, de az órán ott ültek bent velünk. A pedagógia elméleti órákon - melyektől rubeolát lehetett kapni-, a legalkalmatlanabbak voltak a "legokosabbak". A tanítási gyakorlat során ez a státusz megfordult. A mások által bemagolt elméletnek semmi haszna nem volt a gyakorlat során. Valaki vagy ráérez a tudásátadó és nevelő "előadóművészetre" vagy nem. 

Mennyire készített fel az egyetem az említett tudásátadásra?

Csak hogy mindenki számára érthető és világos legyen: a tanárképzés áll egy-egy szakból, ahol a mögöttes tudásra és a szakmódszertani ismeretekre készítenek fel, utóbbi sajnos kevés hangsúlyt kap. A harmadik "szak" a pedagógia elmélet, ami nagyon nagy hangsúlyt kap és semmi értelme. Az ott tanultak talán 10%-a, ha hasznos. 

Véleményed szerint mire kellene nagyobb hangsúlyt fektetni a tanárképzés során?

Első körben a gimnáziumi tananyag felső szintű beseggelésére és bevasalására. A második körben (saját szakomról tudok nyilatkozni) a történelmi folyamatok részletes elemzésére és tudatosítására a tanárjelöltek fejében. Tragédia, hogy száz történelem szakosból kilencvenkilencnek nem áll össze, hogy mi zajlott az elmúlt 3000 évben. Miután ez meg van, jöhetne a szakmódszertani modul, "hogyan tanítsuk meg a tananyagot?" címmel. 

Mit gondolsz, miért fontos a szakod?

Röviden úgy tudnék fogalmazni: történelem és társadalomismeretet azért kell tanítani és tanulni, hogy a generációk fejében összeálljon egy reaális világkép. Tisztában legyünk a múltunkkal és a jelenünkkel, az állampolgári jogainkkal és kötelezettségeinkkel és ha valami nem jó, vagy nem tetszik, azt hogyan tudjuk befolyásolni. "Az iskolában belül ne politizáljunk!"-tól a falra mászok, mert ennek az eredménye a teljes öntudatvesztés lesz, és már az is. Az iskolában ne pártpolitizáljunk, de politizáljunk. Zseniális gondolatokat tudnak megfogalmazni a közügyekről a gátlások nélküli fiatalok.

Mikor jött az első gondolat, hogy tanár legyél?

Legelőször egy családi beszélgetés kapcsán merült fel, egy középkorú női rokon részéről (nem vagyok anyakomplexusos). Régen volt...

Miért nem vonzó szerinted manapság a tanári szakma?

Nagyon egyszerű és rövid lesz a válasz: gyalázatos a kezdő fizetés. Budapesten például többet keres az, aki pudingokat pakol a hűtőpultba, mint aki öt és fél év egyetem után tanít. Félreértés ne essék, nagyon jól jön az a hűtött puding, csak a munkakörbe befektetett idő valamennyire álljon összhangban a fizetéssel. 

A tanulmányaid kezdetétől a diploma megszerzéséig, változott-e valamit a hozzállásod a szakmához?

Igen, az egyetemen sikerült megutáltani, de a "terep" visszaadja az ember kedvét.

Milyen érzés volt először kiállni egy osztály elé?

Nagyon emlékszem arra az érzésre. Előző éjjel az a gondolat kavargott a fejemben, hogy "na apukám, most kiderül, hogy alkalmas vagy-e rá!". Röviden: imádtam. 

Mik a legszebb élményeid a tanítással kapcsolatban?

Név nélkül kértem kritikai észrevételeket és az abban foglalt visszaigazolások tartalma. 

iskolasprint

iskolasprint


Tovább 4

Szörnyetegként élni, vagy jó emberként meghalni?

Vajon melyik a jobb?

Teszi fel a kérdést a Viharszigeten elterülő Ashecliffe Elmegyógyintézetben Teddy Daniels.

A filmben, illetve az annak az alapjául szolgáló, 2003-ban megjelent Dennis Lehane írótól származó, mára kultikussá vált műben, Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró az újonnan kinevezett társával, Chuck Aule-lal a szigetre utazik, hogy nyomára bukkanjanak egy zárkájából megszökött elmebeteg bűnözőnek. Az Achecliffe ad otthont ugyanis azoknak a gyilkos őrülteknek, akikről minden más kórház, elmegyógyintézet és börtön már lemondott.

De vajon hogyan szökhetett meg a zárkájából, és hol rejtőzhetett el az elítélt, szerencsétlen nő a kietlen szigeten? Mi történik a hírhedt C Részlegben? Miért veszi körül az üresnek tűnő világítótornyot elektromos kerítés, és miért vannak ott felfegyverzett őrök?

Minél közelebb kerül a nyomozó a titokhoz, annál inkább gyanússá válik a sziget. Teddy Daniels egyre elszántabban keresi a megoldást, de egyre inkább nyomasztó titkokba és hazugságokba ütközik. 

Rájön ugyanis arra, hogy a szigeten kísérletek folynak. A lobotomia során "zombikat" gyártanak, vagyis néhány idegszál megbolygatása, illetve eltávolítása után magukról semmit sem tudó, lényüktől (őrületüktől?) megfosztott betegek kerülnek ki az elmegyógyintézet műtőasztalairól. Az ápolók, orvosok, biztonsági őrök és igazgatók mind tudják, hogy a sziget valójában egy kísérleti helyszín, ahol kutatások folynak arról, hogyan lehetne az emberi agyból száműzni a fájdalomért, éhségért, szeretetért felelős területeket, hogy engedelmes, tulajdonképpen robotként működő katonákat hozhassanak létre. És kik lennének erre a legmegfelelőbb alanyok a senkinek sem kellő, beteg embereknél? Legalábbis Teddy Daniels szerint. Hogy ez mennyire az ő őrületének játéka, vagy józan ítélőképességének következménye, azt a könyvolvasókra, illetve a filmnézőkre bízom, számtalan teória kering ezzel kapcsolatban.

A történet ugyanis azzal zárul, hogy Teddy (vagy talán a neve inkább Andrew Laeddis?) számára rendezték meg az pszichiáterei az egész színjátékot (Chuck, a társa valójában a kezelőorvosa), és valójában ő az a bizonyos szökött, rejtélyes rab, aki után nyomoz. Mivel évekkel korábban gyilkosságot követett el (megölte feleségét, aki mániás depressziója miatt végzett három gyermekükkel), a saját tudata önmaga ellen fordult, a tettét nem volt képes beismerni, ezért kitalált egy világot, amelyben ő a hős, és nem a rossz fiú. Az orvosai próbálják meggyógyítani, elhitetni vele, hogy kísérletek nincsenek és ők csupán segíteni akarnak rajta.

De vajon mi történt Teddyvel? 

"Nem vagyok őrült. Egyáltalán nem. Természetesen mi mást mondhatna egy őrült? Ez a hátborzongatóan kafkai zsenialitása a helyzetnek. Ha az ember nem őrült, de rajta kívül mindenki úgy tudja, hogy az, akkor minden tiltakozásával az ő malmukra hajtja a vizet. Ha egyszer őrültnek bélyegzik az embert, akkor minden olyan cselekedet, amely normális esetben ennek az ellenkezőjét bizonyítaná, könnyedén beilleszthető egy olyan értelmezési rendszerbe, ahol viszont elmebetegség tényét támasztja alá. Az ember határozott ellenkezése tagadásnak minősül. A valós félelmeit téveszmének, a túlélési ösztönöket pedig védekezési mechanizmusnak bélyegzik. Csapdahelyzet. Valójában halálra ítélik az embert. Ha egyszer bekerülsz, sosem jutsz ki."

Az emberi elme különleges dolgokra képes. A filmben az igazgató által elhangzott "nem döntés kérdése a józan ész, ahogyan az sem, hogy elveszítjük" félelmetes igazság. 

A filmet először megnézve, illetve a könyvet elolvasva Teddy nézőpontját ismerjük meg. Minden abszolút reálisnak és értelmesnek tűnik, vele együtt haladunk a nyomozással, nem tűnik fel, hogy valami nem stimmel, elhisszük, hogy a sziget egy gonosz hely, ahol nácik kísérleteznek. A beteg elme pontosan így működik. A saját világában minden valódi: ha szörnyeket lát, azok valósak, ha a hangok azt súgják, te vagy a normális, mindenki más bolond, ne bízz bennük, akkor ennek az ellenkezőjéről lehetetlen meggyőzni. 
Ha újra végigmegyünk a történeten, tudva a végét, hogy Teddy egy sérült lélek, valamint, hogy egy téveszmét ültetett el az agyában a szigeten történő nyomozásról (hiszen én a szökött rab miatt kerültem ide, nem azért, mert őrült vagyok és gyilkos!), akkor észrevesszük az apró furcsaságokat. Az ápolók unásig hallották már a játékát, nem foglalkoznak vele, a műanyag pisztolyával és hamis jelvényével, a többi beteg pedig retteg már a nevétől is, mert agresszív és nekik támad...

De mikortól válik valaki egy rögeszme rabjává, a saját elméjének börtönét mikor hozza létre? 

Teddy esetében a gyilkosság, szeretett feleségének hirtelen felindulásból történő megölése okozta mindezt. Szerette, de mégis a halálát okozta, miután gyermekei holttestét kihalászta a jeges tóból. Mi ez, ha nem ok arra, hogy az emberi agy létrehozzon egy önálló, belső világot, amelyben minden szép és rendezett, ahol ő a jó, nem a rossz? Saját életének védelmében, hogy önmagát ne pusztítsa el, az agya bámulatos módon felépített egy valóságot, ahol mindenki bolond, csupán ő a normális. Mindenki ellene van, akik igazából segíteni akarnak rajta, de világának hazugsága miatt a neki nyújtott segítséget nem fogadja el és mindinkább elsüllyed elméjének sötét bugyraiban.

Sok hasonló történt és történik a világban. Kezdetben a külöböző elmebajokat nem tudták kezelni, az őrültnek bélyegzett embereket életük végéig valamelyik hírhedt intézetben tartották bezárva. Mikor már megjelentek a különböző gyógyszerek, nyugtatók, valamennyire javult a helyzet, de a leszedálás, illetve a gyógyszerfüggőség sem megoldás az elmét érintő betegségekre. És ahogyan a Viharszigeten történik (vagy nem történik), lobotomiát is gyakorta végeztek a szerencsétlen dühöngő, agresszív betegeken. Valamint nem egyszer fordulhatott elő olyan, hogy valakit csupán őrültnek bélyegeztek, de utalva a fenti idézetre, agyának épségét bebizonyítani nem volt képes, ezért egy életen át szenvedett.
És ne felejtsük el azt, hogy a pszichiátriai betegek kezelésének során valóban folytak kísérletek, az agyat tanulmányozó és megbolygató műtétek segítségével lehetett csak többet megtudni az akkori orvosoknak és később segítséget nyújtani az ápoltaknak.

Végezetül tehát: az elme bajai súlyos betegségek, melyekre még ma sem igazán születtek valós, hatásos megoldások, hiába léteznek már gyógyszerek, ezek csak a tüneteket nyomják el, és hatástalanítják azokat, végleges megoldást nem nyújtanak. A Pszichiátriai Osztályokon napjainkig küzdenek az emberi elme különleges szüleményeivel.

A kérdésre válaszolva pedig, mindenki döntse el maga: jobb-e a saját elménk hibájáról nem tudva, boldogan élni egy általunk teremtett világban, úgy, hogy közben a külvilág őrültnek tart, vagy jobb-e inkább elveszíteni a tudatunkat, és élni a környezetünkre ártalmatlan emberként?


Tovább 0
«
123