- Mondd csak, te hiszel a születés utáni életben?
- Persze, a születés után kezdődik az új életünk. Szerintem azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Én nem így gondolom. A születés után nincsen létezés. Megszűnik a tudatunk, csak a nagy semmi vár ott ránk.
- És akkor szerinted miért beszélgetünk mégis arról, hogy mi történik a születés után? Nem lehet, hogy azért, mert több a világ annál, mint amit eddig megtapasztaltunk? Folytatjuk az életünket, csak egy másik valóságban.
- De hogyan folytatjuk? Onnan még senki sem tért vissza, hogy beszámoljon róla. Milyen a világ odaát? Mit fogunk ott csinálni?
- Azt én sem tudom, de ha ezen elgondolkozom, akkor nagy fényesség, öröm, boldogság és sok szeretet jut az eszembe. És lehet, hogy ott már a lábainkon járni fogunk és a szánkkal eszünk...
- Ez nevetséges! Járni nem lehet, sem szájjal enni! Hogyan léphetnénk rá a vízre, ami körbevesz minket? És nem látod a köldökzsinórt? Azért kötődik hozzánk, hogy a segítségével éljünk és táplálkozzunk. És ha már erről beszélünk: azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid. Ha elszakad, vége mindenek.
- De valami biztosan lesz velünk! Nem lehetséges, hogy az összes gondolatunk, érzésünk, tudásunk csak a zsigerek, szövetek, vér, hús és csontok játéka legyen! Több van bennünk ennél. Létezik valami, ami magzattá tesz minket. És az nem fog elveszni. Folytatódik az életünk, csak nem az a fajta, amit itt megszoktunk.
- Ostobaság. A születéssel véget ér az élet.
- Bízz benne, hogy nem! Én sem tudom pontosan, mi vár majd ránk, de ne féljél, a Mama segíteni fog nekünk.
- A Mama? Te hiszel a Mamában?
- Igen.
- Ugyan már! Láttad valahol? Egyáltalán, látta már valaki?
- Nem, de  itt van körülöttünk. Benne élünk. Neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
- Hagyjál már ezzel a képzelgéssel! Majd akkor hiszek a Mamában, ha látom...
- Látni nem tudod Őt, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod a hangját, érezheted a szeretetét. Ha egy kicsit figyelsz, észreveheted Őt mindenben. Érezni fogod a simogatását, azt, hogy vigyáz ránk és óv minket.

(Két magzat beszélgetése az anyaméhben, szabadon értelmezve egy internetes szöveg alapján.)