Nem olyan régen kihírdették a felvételi ponthatárokat a főiskolai és egyetemi képzésekre. Sokan örülnek, sokan szomorúak most, de annyi biztos, hogy szeptembertől több tízezer diák kezdi meg tanulmányait a "nagybetűs életben". A facebook idővonalamon látva a sok-sok ezzel kapcsolatos bejegyzést, megosztásokat, lájkokat, reményteli ujjongásokat és különféle jókívánságokat, nem tudtam figyelmen hagyni a felmerülő gondolatataimat és érzéseimet.
Én nem a gratulációval kezdeném, hanem azzal, hogy gyerekek, kössétek fel a gatyátokat, mert most kezdődik minden! A bekerülés semmi ahhoz képest, ami a későbbiekben vár rátok! 

Négy évvel ezelőtt (hogy ez most az ősidőknek minősül-e vagy szinte tegnap volt, azt nem tudom eldönteni magamban) én is keresztül mentem ezen a mizérián, és néhány jótanáccsal, véleménnyel, kritikával szeretnék szolgálni az izguló gólyáknak és szüleiknek egyaránt.

Először is: remélem minden fiatalnak sikerült a számára legmegfelelőbb szakot kiválasztania még hónapokkal korábban, és a várakozásainak megfelelő egyetemre bekerülni. Sajnos hónapokkal később, a tanulmányi idő alatt fog csak kiderülni, hogy jó döntés volt-e az adott város/egyetem/szak. Tudom, hogy sokan vannak, akik időben felkészülnek arra, hová fognak menni- rokonok, barátok által ismerhetik jövőbeli tanulmányaik helyszínét-, de ahogy én évekkel ezelőtt a saját évfolyamomban láttam, nagyrészt zsákbamacska volt a választásunk. Utána lehet olvasni az iskolának, el lehet menni nyílt napra, de a kezdéskor fog a valóságra fény derülni, ezért egy kis "csalódásra", ami persze pozitív is lehet, fel kell készülni. A legfontosabb, ami kiderül majd, hogy a diák mennyire ismeri önmagát, ki tudta-e választani a számára legideálisabb szakot, mennyire érvényesült a döntésben a szülei vagy barátok véleménye, esetleg akarata.
Az én véleményem szerint itt van egy kis probléma a rendszerben, mert tizennyolc-tizenkilenc évesen nem sokan tudjuk, hogy mi is a legmegfelelőbb számunkra. Nagyon kevés az a fiatal felnőtt, aki annyira pontosan tisztában van a képességeivel, a későbbi terveivel és vágyaival, hogy tökéletesen tudja, melyik egyetem való neki. Arról nem is beszélve, hogy az egyetemi jelentkezések idején zajlanak a szalagavatók, érettségire készülések, sokan ilyenkor nyelvvizsgával, tanulmányi versenyekkel próbálnak még plusz pontokat szerezni, és ezért a jelentkezés sok esetben halasztódik és az utolsó pillanatban "találomra" lesz bejelölve a szak.

Hogyan lehet felkészülni az egyetemre? 

Mikor megérkezik az a bizonyos boríték az értesítéssel, valószínűleg lesz benne egy levél a közelgő gólyatáborról. Teszek egy kis kitérőt, mert úgy vélem, hogy ezt a témát részletesen tárgyalni kell.

Nagyon sok rosszat lehet hallani ezekről a táborokról, vagyis, hogy pontosítsak, szinte csak azt lehet, gondoljunk csak a pár évvel ezelőtti erőszakolós botrányra. Az első pont, amit kiemelnék, hogy minden egyetem és minden szak más. Nyilván nem tudom, hogy egy építészmérnöki vagy egy bölcsész szakos gólyatábor milyen. Vannak olyan táborok, ahol a Balaton-partra viszik a gólyákat és egy folytonos bulizás a hét, vagy extrém helyszínekre sátorozni, én egy közepes méretű egyetem mezőgazdasági karának a táborában vettem részt, amit a campus területén tartottak. Családias volt, baráti és nagyon szerehető, maradandó szép élmény. Amit nekünk első percben elmondtak, hogy "ami a gólyatáborban történik, ott is marad". Kedves szülők! Tény, hogy egy gólyatábor szólhat csúnya szóval mondva a züllésről, de könyörgöm, hány olyan húsz éves van és volt a történelem során, aki ha kiszabadul a megszokott környezetéből, elkerül egy ismeretlen helyre, új emberek közé, nem engedi el magát és élvezi felszabadultan az életét? Rengeteg vicces játék és vetélkedő egy ilyen tábor, csupa nevetés és mosoly minden! A legfontosabb, hogy a kisgólya legyen felkészítve arra, hogy okosan, éretten álljon a szórakozáshoz, és tudja, hogy bármilyen feladatra, bármilyen felkérésre vagy parancsra mondhat nemet.  A gólyatábor nem kötelező, és el is lehet jönni onnan, ha nem tetszik. De én ajánlom mindenkinek, aki nem introvertált, hogy ne hagyja ki. A szeniorokon (vagy főgólyákon), akik a felső évesek, a tábor irányítói, nagyon sok múlik. Ők azért vannak ott, hogy szórakoztassák az újakat és mindent megtegyenek a beilleszkedés érdekében. Úgy össze tud kovácsolni ez a pár nap egy baráti társaságot, vagy a mi esetünkben, egy egész szakot, ami pótolhatatlan, nem szabad belőle kimaradni. A felsőbb évesek rengeteg információval szolgálhatnak (ideális estben) az egyetemi életről, a tárgyfelvételről, tanárokról, ami szintén hasznos lehet a későbbiekben. 
A legfontosabb, hogy a gólyatáborba úgy menj, hogy fel legyél készülve minden furcsaságra. Legyél bátor, kezdeményező, nyitott, igazi barátokra és talán szerelemre is lelhetsz, ha nem azért mész, hogy részegen fetrengj a földön. Ügyesen, okosan kisgólyák, nem szabad félni! Biztosan lesz egy-két olyan ember, akivel jól fogod érezni ott magad, hiszen mindenki kíváncsian, izgatottan megy oda, ismeretlenek lesztek egymásnak, de a hét vagy pár nap végére ez teljesen meg fog változni, és az első előadáson már tudsz ki mellé ülni az egyetemen. A gólyatábor az első kapu, ami az egyetemre vezet, ki lehet kerülni, de nem éri meg. 

Sok esetben a gólyatábor ideje alatt történik meg a beíratkozás, de van, hogy külön kell bemenni az egyetemre egy adott időpontban.

Ha ez megtörténik, akkor jön a következő feladat: a szállás. Ha nem vagy olyan szerencsés, hogy otthonról bejárhatsz az egyetemre, akkor szükséged van kollégiumi szobára vagy albérletre. Előbbi olcsóbb, az utóbbi kényelmesebb. A kollégiumokban általában megtalálható egy büfé, kisbolt, mosoda, tanuló helyiség, konyha, társasági embereknek és szegényebb családokból származó fiataloknak megfelelő. Sajnos vannak olyan szobák, ahol négy-öt diák is el van helyezve, ezekben értelemszerűen nehezebb tanulásra időt találni, amikor senki nem zavar és nyugalom van. A bekerülés függ sok mindentől, családi helyzettől, utazási távtól, és később még a tanulmányi eredménytől is, de gólyákat általában el tudnak helyezni minden egyetem kollégiumába. 
Az albérletek árai az egyetemi városokban nagyon magas összegekig felmennek, de lakótársakkal megfizethetőek. 
A különköltözéssel lesz néhány tennivalótok: meg kell tanulni legalább alapszinten főzni (nem szabad minden nap pizzát rendelni vagy péksütit enni!), takarítani kell és mosni (de ha annyira elzárkózol ettől, hétvégén hazaviheted anyának, ő biztosan megcsinálja). És természetesen alkalmazkodni kell a környzetedben lévő emberekhez. Banálisnak tűnhet, de egy kollégiumban rengetegen vannak, zaj, tömeg, folytonos nyüzsgés, az albérletben pedig lakótársak, akik időnként biztos hoznak fell barátokat vagy a párjukat, és az évek alatt összeszokott családi viszonyok után szokatlan lesz mindez, higgyétek el.

Ami az utolsó nagy lépés, az a tárgyfelvétel. Neptun vagy ETR, meg fogjátok ismerni e két csodás rendszer egyikét. A nagy szerencse az egyetemi tanulmányok alatt, hogy kapsz egy kis szabad kezet az órarended összeállításában. Meg van adva, hogy az adott félévben mik a kötelező és a szabadon válaszható tárgyak, valamint, hogy összesen hány kreditet kell teljesítened, és ezeket ízlésed szerint kombinálhatod. És a kötelező gyakorlatok kivételével, hogy rosszra csábítsalak benneteket, ezek kihagyhatók, nem muszáj minden egyes előadás minden 1,5 óráját végigülni, mert előfordul, hogy sajnos nem ér semmit, a tárgyhoz kapcsolódó jegyzetből vagy ajánlott olvasmányokból (és a felsőbb évesektől lopott anyagokból) fel lehet készülni a vizsgákra vagy beszámolókra.

Ha sikerült az órarend elkészítése (miután az idegrendszered nagy részét feláldoztad rá), akkor indul az élet! Rengeteget kell majd tanulni, sok olyan tárgyad lesz, aminek úgy érzed, hogy semmi köze a szakhoz, de nem szabad feladni. Rengeteg könyvet kell majd elolvasni, megtanulni, de ezáltal több leszel! Íratkozz be a könyvtárba, menj el egyetemi klubokba, időnként egy-két buliba (de ne arról szóljon az egész, hogy a szüleid pénzét költöd és húzod az időt!), esetleg vállalj diákmunkát vagy önkénteskedj! Az egyetemi időszak remek lehet, ha ügyesen kihasználod és beosztod az idődet. Szerezz barátokat, legyél szerelmes, randizz, menj el később szeniornak, vagy legyél HÖK-tag, rajtad múlik, hogy mennyire nyílsz meg és használod ki a lehetőségeket!
Az egyetemi időszak az utolsó az életedben, amikor a felelősség még nem teljes egészében a tiéd, hiszen még a családod támogat, de a legelső, amikor már nem kötődsz a szüleidhez, önálló döntéseket hozhatsz és építheted a jövődet. Tanulj, szerezd meg a diplomát! 
Ne számíts rá, hogy azonnal olyan munkát találsz majd később, amiről álmodozol. Az egyetemi idő alatt meg kell próbálni kapcsolatokat kiépíteni, a legfontosabb, hogy a képességeidet csiszold, hogy miben vagy jó, mert ezek lesznek később a segítségedre. A lexikális tudás, az ötös jegyek fontosak, de az valódi, önálló életre való felkészülésben az egyetem segíthet a legtöbbet, ha okosan szervezed az életed.

Hajrá, gólyák, sok sikert!