Egy gyermek vállalása két embertől függ, ideális esetben egy felnőtt pár közös vágya, döntése és természetesen kötelezettsége egy jövevény a családban. Elárasztanak minket az internetes blogok, könyvesboltok és újságos standok anyáknak és anyákról szóló történetekkel, tanulmányokkal, segítő és tanító célzatú írásokkal, kezdve a "Hogyan maradj fitt és csinos terhesség alatt és szülés után"-tól a "Mit csinálj, ha a két éves hisztizve elvágja magát a bevásárlóközpont padlóján?"-ig. 
És miközben nevetünk, sírunk vagy éppen komolyan elgondolkozunk ezeken a cikkeken, sokszor eszünkbe sem jut, hogy ott van még valaki...az apa!
Ő vajon mit érez, ha a pöttöm kislánya a fülébe súgja ezt a szót? Egy nőnek van 9 hónapja anyává érni, hiszen hosszú időn keresztül érzi magában a csöppséget, egy férfi azonban a születéskor válik apává. Vajon hogyan látja ő az életnek ezt a részét, amit mintha csak a nők vitatnák meg? 

Nos, megkérdeztem egy huszonnégy éves fiatalembert, aki - reményeim szerint - segít némi fényt deríteni arra, hogy korosztályának férfi tagjai miként gondolkoznak az apaságot illetően. 

Egy általános kérdés kezdésnek: az apa szó hallatán mi jut legelőször eszedbe?

Ő a családi biztonság megtestesítője, aki mellé egy keményebb nap után köré lehet gyűlni. Rá lehet dőlni, a mellkasára feküdni. A gyerek vagy az anya szempontjából mondom ezt. Az is eszembe jut róla, hogy ő az, aki a karjaiban viszi a gyerekét vagy gyerekeit az ágyba, majd kézen fogva megy a hálószobába a feleségével. A nappaliból.

És mi van akkor, ha az apának van kemény napja?

Ez nem zárja ki mindezt. Neki akkor is apaként kell viselkedni.

Tehát számodra az apaként viselkedni azt jelenti, hogy biztonságot adni.

Igen. Egy sóhajtásból meg kell értenie mindent. Leginkább tehát egy családi kép jut eszembe, hogy ha az apára gondolok. Elsősorban érzelmi biztonságot nyújt, de mivel fogyasztói társadalomban élünk a 21. században, ezért anyagi biztonságot is.

Sokan úgy gondolják, hogy leginkább az anya feladata az érzelmi háttér biztosítása a családban, de a te véleményed szerint az apáé is. 

Pontosan.

Mikor gondoltál először arra, hogy egyszer majd te is apa leszel és el kell látnod ezt a feladatot?

Gyerekként is megfordul már az ember fejében, hogy ha a családon elgondolkozik. Tudja, hogy ideális esetben ezt a szerepet be fogja tölteni, de csak akkor lehet konkrétabban elképzelni, hogy ha már meg van mellé az ideális párjelölt, akit el tud képzelni anyaként. Az ő vélt apaszerepe mellé.

Milyennek kell lennie egy ideális apának?

Figyeljen mindenre. Legyen kötelességtudó. Olyan képet alakítson ki magáról, hogy el tudjon neki mondani a család mindent. El is kell neki mondani mindent! Tudjon mindenről, még ha nem is hozza ezt az érintett tudomására. Nagyon tudatosan gazdálkodjon. Mindig törekedjen a család "vagyonának" növelésére, gyarapítására. Lehessen vele nagyon mélyen és komolyan elbeszélgetni, ugyanakkor humorizálni is, amikor annak helye van. Törekedjen arra, hogy a család intim zónáját alakítsa esztétikusan, tisztán, rendezetten, praktikusan és funkcionalistán.

Kicsit konkrétabban az apai szerepekről szeretnék kérdezni. Hogyan viselkedjen egy leendő apa a terhesség alatt?

Az első dolga az, hogy szarjon be! (Nevet). Majd ha a terhesség tényét tudomásul vette, rendezze le a fejében, hogy hónapokon belül ki lesz ő. Félni lehet, de az apai feladatok elől meghátrálni nem. Spóroljon ahol csak tud, ha nem akar pelenkát mosni. 

És hogyan segítsen a leendő anyának?

Merje megkérdezni tőle, hogy miben segíthet. És addigra már ismerni fogja annyira, hogy a szóbeli válaszokon túl a mélyebb tartalmakat is tudni vélje.

Mit gondolsz az apás szülésről?

Az apának a folyosón a helye. Izzadjon, legyen magas a vérnyomása, igyon k...a sok kávét és figyeljen a vércukorszintjére! Izguljon és érezze át az anya fájdalmait és örömeit. Ha pedig rendeződtek a "viszonyok", bújjon oda hozzá és tekintsen rá nagyon büszkén.

Miért ellenzed, hogy az apa is jelen legyen a szülésnél? Manapság nagy divat lett.

Szerintem az anya szempontjából nem jó, ha a férje szenvedni látja. Segíteni érdemben nem tud neki, esetleg a kezét fogni. Ha szemérmesebb a leendő anya, akkor pedig éppen elég teher neki a szülészorvos és szülésznő jelenléte. Arról nem is beszélve, hogy sok férfi rosszul lesz szülés közben, nem mindenki bírja a vért és kórházi közeget. Nem hiányzik még oda ez, a babára kell figyelni és a kismamára.

Mi véleményed szerint az apa feladata egy gyermek felnevelésében?

Amíg nem jár óvodába, szerintem addig az anya feladata leginkább a gyerek gondozása. De azután beszélgessen vele sokat, tanuljon meg hajat fonni és masnit kötni a hajába (igen, lányt szeretnék), mindig öltöztesse fel csinosan. Nevelje nőként, segítsen neki a nővé válásban, érzelmi és értelmi szempontból is. Legyen rá nagyon büszke, fogja a kezét. Vigye el az iskolába. Ha elkezd nőni, magyarázza el neki, hogy mit akarnak tőle a fiúk. Tanuljon vele, tanulja meg vele a tananyagot! Nevelje önállóságra. Jutalmazzon és büntessen következetesen. És minél hamarabb tanítsa meg gazdálkodni.

Mikor kell szerinted egy apának elengedni a gyermeke kezét?

Sokat formálni rajta 15 éves kora után már nem lehet (és lehet sokat is mondtam). Nyilván ameddig vele lakik, addig szinte mindent lát az életéből. De fel kell tudni fogni, hogy felnőtt és önálló és hozhat rossz döntéseket, amit ha belát, azután épülni fog belőle. Előbb vagy utóbb bekövetkezik az üres fészek szindróma, amit az apának az anyával ki kell tudni használni.

Mit gondolsz, hogy a korodbeli férfiak képesek lesznek-e olyan apává válni, mint amit Te itt elmondtál?

Én úgy látom, hogy az előttünk lévő generációk sem tudtak már többségében apává válni, ha a saját családomból vagy a barátaim családjából indulok ki. És ez fokozottan lesz igaz a mi és az utánunk lévő generációkra is, akik már a fogyasztói kapitalizmusban nőttünk fel, és születnek bele.

Miben látod pontosan a problémát?

Hozzászokunk és megszokjuk, hogy minden eldobható, lecserélhető, mindenből új kell, nem tudunk egy helyben maradni, mert ide-oda akarunk menni, a legkülönbözőbb helyekre, keresve a szórakozási lehetőséget. Nem tudunk otthon egy helyben megmaradni és gyarapodni. 

És az utolsó kérdésem: mit vársz legjobban az apaságban?

Hogy büszkén el tudjam kísérni kézen fogva az iskolába, és miután bekísértem, úgy forduljon vissza és úgy tekintsen rám, hogy:
"Apa, büszkék vagyunk egymásra!"