Költözés. Azaz hosszú napokon keresztül tartó szelektálás a régi holmik között, bepakolás, dobozolás, takarítás, ügyintézés, rohanás az ingatlanközvetítőhöz, az okmányirodába, végtelennek tűnő telefonálgatások a tulajdonossal, látogatás a rokonokhoz, elmesélni és megmagyarázni az eseményeket, felelni a rengeteg kérdésre. A nagy napon pedig segítő kezek, mosolyok, nevetések ("aztán nehogy elváljatok!"), negyven fok hőség, napsütés, bútorok, kartondobozok, könyvek szerteszét...
De vajon mi lett a magról nevelt dísznapraforgóval? A lakásból kipakolva még megvolt, és az utat is túlélhette, de aztán valahogy nyoma veszett szegénynek.
De beköltöztünk! Új, saját (jó, majdnem, albérlet) első közös fészek, minden szép és otthonos. Nyugodt környék. Ez persze köszönhető annak, hogy Herr Jozef (a közösképviselő bácsink) őrmesterként felügyeli a birtokát. Nincs zaj, piszok, kukázók, kéretlen látogatók az épületben. Minden tökéletes.

De!

Szóval, huszonkét éves vagyok, és sütöttem-főztem már életemben, óvodás koromban már paníroztatták velem a csirkecombot és megtanultam én még galambot is pucolni az egyik rokonunk tanyáján, tudom, hogy meddig kell főzni a rizst, hogyan pucoljak késsel krumplit, vagy készítsek rántást úgy, hogy ne legyen csomós a főzelék...de sosem kellett többfogásos ebédeket és díszvacsorákat egyedül készítenem. Kuktáskodtam én sokat anyum vagy  nagymamám mellett. De akkor csak a parancsokat követtem. Hogy fogom én etetni saját magam és a vőlegényemet is úgy, hogy minden étel finom legyen, laktató, ugyankkor változatos és tápanyagdús is? Hű, jobban féltem ettől, mint az egész új élettől és változásoktól! Nem ugyanaz szórakozásból főzőcskézni vagy sütögetni, mint, amikor muszáj megtenni.

Jól van, a reggeli meg vacsora nem nagy kunszt, legalábbis nálunk az a szokás, hogy ilyenkor jöhet a péksütemény, kenyér, kifli, zsömle, felvágott, szalámi, kolbász, virsli, rántotta vagy bármi más tojásból, esetleg gabonapehely, joghurt, kefír, tea, kakaó, tej. Ezt megoldom, egyszerű. Csak oda kell figyelni, hogy mindig legyen alapanyag például a szendvicshez a hűtőben.
Eddig nem igazán kellett erre koncentrálnom, mert benyúltam és voilá, éléskamra! De sajnos magától nem kerül be oda semmi. Folyamatosan figyelni kell, hogy mi van kifogyóban, mire lesz szükség másnap vagy a héten, hogy ne kelljen minden nap valami apróságért boltba szaladgálni.

De ha az ebédre gondolok...te jó ég! Hiszen ahhoz kell leves, meg második, néha sütemény, úgy az igazi.

Kezdjük a könnyebbel. Desszert nem kell minden nap, az hetente egyszer-kétszer elegendő, a többi napon egy túrórudi vagy valamilyen csoki és ki van elégítve a boldogsághormonok iránti igényünk. Bár túl sok igény nincs ezekre, együtt élő szerelmesekként.
De a témára visszatérve, érdekes, hogy a sütéstől nem félek. A piskóta a világ legegyszerűbb dolga, főleg úgy, ahogy én tanultam: veszünk mondjuk hat tojást, szétválasztjuk a két "összetevőjét", a fehérjét felverjük robotgéppel, jöhet bele apránként annyi evőkanál cukor, ahány tojással kezdtünk, utána ugyannyi evőkanál liszt, végül hozzáöntjük a tojássárgáját, összekeverjük, majd mehet a kivajazott és lisztezett tepsibe, előmelegített sütőbe. Beleszórunk mondjuk meggyet. Vagy egy másik lehetőség: felejtsük el a meggyet, kenjük meg a szépen megsült piskótatészta tetejét lekvárral és tekerjük fel.
Van gofrisütöm, azzal is pikk-pakk finom édességet lehet készíteni, vagy készíthetek palacsintát, muffinokat.

De jöjjön akkor az új háziasszony réme, a hús! Amiből elkészítjük az étkezések fő részét. Van szárnyas, sertés, marha. Meg hal természetesen, de én sajnos azt nem igazán kedvelem, szóval azt most nem veszem számításba.

Mit és hogyan főzzek? Mennyiből és hol vegyem? Mi számít kevésnek és soknak? Hogyan fűszerezem, mennyi só, bors, paprika kell rá, honnan fogom tudni? Kóstolással, rendben. És akkor biztosan sikerülni fog jól?

Rávetettem magam a netre: olcsó és egyszerű receptek. Találtam ilyen oldalt, szerencsére, ahol a hozzám hasonló kezdőknek nyújtanak segítséget. Nem fogok kakukktojásból meg kurkumából készíteni én semmit, maradok a családi, magyaros, hagyományos étkeknél. Olyan sok főzeléket vagy levest ismerünk mi, nem fogok kínait készíteni, bár az olaszos tésztákat nagyon szeretem.

Kinyomtattam a legjobbnak tűnő recepteteket és előzetesen kikérdeztem a szuperül főző édesanyámat is, hogy főzzük meg a csirkepörköltet vagy a húslevest, de hát élesben lehet ezt megtanulni.

Előbb-utóbb muszáj ebbe belevágni, és meg kell mutatnom a páromnak is, milyen háziasszony vagyok én! Tehát, húsok. Először a csirkemellel próbálkoztam. A T betűs nagy bevásárlóközpontban vettem meg az alapanyagot, fél kilósat. 
Szépen felvágtam kockákra, olajon megpirítottam, felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, aztán beleraktam két és fél csomag rizst (azt a kis zacskósat, amit négyesével árulnak dobozban, bármilyen márkájú lehet), hagytam rotyogni, hogy elfőjje a levét. Ha túl kevésnek látszik a víz, tehetünk még hozzá. Végül, amikor már megfőtt a rizs, felbontottam egy konzvernyi borsót és bele az egészet, kicsit még főztem és készen is van. Természetesen ne felejtsük el közben a sózást, borsozást és meg lehet bolondítani az egészet egy kis fűszersóval is. (Itt csaltam, mert nekem ez valamiért jelenleg még problémás, mindent sótlanul akarok csinálni, így a párom ízesített helyettem.) Isteni finom rizottó lett a végeredmény és őrült egyszerű! Két embernek két napra elég ebéd.

Van ennek egy másik változata is. Fél kiló darált marhahússal kezdünk (amit ne hagyjunk bent a mélyhűtőben, hogy aztán a főzés előtt tíz perccel jönnük rá, hogy ezt bizony ki kellett volna olvasztani). Ugyanúgy megpirítjuk, de ebben az esetben egy kis vöröshagymát felvágunk alá. Két húsleveskockát "megfőzünk" három deci vízben, és ezt öntjük rá a húsra, mikor az már szépen megpirult. Megy rá a rizs, végül pedig fél csomag zöldségkeverék. Összefőzzük még kicsit és kész az étel. Mellé ajánlok egy kis puha kenyeret is.

A következő, amit megpróbáltam, a sertéshús volt. Ebből is daráltat vettem. Rakott krumpli készült, kicsit másként. Hat darab nagyobb krumplit héjában felrakok főni. Én villával ellenőrzöm időnként, hogy megfőtt-e. Mikor kész, óvatosan kiveszem, és megtisztítom a héjától. A krumplikat ketté vágom, "kibelezem", majd beletöltöm az előzetesen sóval, borssal, kis fűszerrel összekevert darált húst. Egy jénai aljába mehet olaj, bele a félbevágott krumplik, és sütés! Mikor már majdnem kész, a tetejére kenek jó sok tejfölt (esetleg még sajtot). Nagyon olcsó, pillanatok alatt elkészíthető húsos étel lett a végeredmény!

A sült csirkecomb vagy csirkeszárny nem ijeszt meg, a panírozás pedig rémegyszerű: egy kis sózás az elején, hagyom állni, majd a liszt-tojás-morzsa trióban megforgatom.
Előtte nem árt megtisztogatni a megvásárolt húsokat, mert bármennyire is konyhakészen vesszük őket, szükség van a plusz pucolásra.

Ó, és ma kipróbáltam a krumpli főzeléket is, ami mellé jöhetnek a fent említett sült vagy rántott húsok!
Vagy ha már rántott: lehet máj, karfiol, gomba vagy sajt is.

Lassacskán remélem, kitapasztalok mindent a konyhában. A paradicsomlevest (bevallom, inkább paradicsomszószt) a (nálam jóval ügyesebben szakácskodó) vőlegényem segítségével sikerül már megcsinálni.

De kitartok mint újdonsült háziasszony, és nem fognak kifogni rajtam holmi sertések vagy marhák, de még a kapirgálók sem!