Tinédzser problémák, avagy nem vagy egyedül!

Amikor szomorúak vagyunk, idegesek,  feszültek, netán paranoiások, gyakran felmerül bennünk a kérdés, hogy  "én vagyok az egyetlen ember ezen a világon, aki így érez?" A válasz természetesen NEM! Nem te vagy az egyetlen, akinek kellemetlen, fájó dolgokkal kell megküzdenie. Bizonyítékként következzen egy felsorolás azokról a problémákról, amelyekről pszichiáterek és pszichológusok számoltak be, nevezetesen, hogy melyek a leggyakrabban felmerülő lelki nehézségek a pácienseik körében. Megnyugtató lehet, ha belegondolsz, mások is keresztülmentek olyan hasonló gondokon, amelyekkel jelen pillanatban te küzdesz meg. Ha nekik sikerült leküzdeni, Neked is menni fog!

1. A legjelentéktelenebb dolgokon rágódsz, még akkor is, ha tudod, teljesen felesleges.
Sokan képesek vagyunk egész napokat eltölteni egy véletlenül meghallott félmondat kiértékelésével. A túlagyalás azonban odáig vezet, hogy végül veszedelmesen belegabalyodunk a saját elménk hálójába. Sokat segíthet ilyen esetben, ha valakiben megbízunk és kibeszéljük a talán félreértett mondatot.

2. Úgy érzed, sosem fogsz felnőni.
Tinédzserkorban gyakori stresszforrás. Azt hisszük, amint betöltjük a nagykorúságot jelentő éveket, automatikusan kiegyensúlyozott, tapasztalt és bölcs felnőttekké válunk. Ez azonban nem így működik, de egyáltalán nem kell aggódni! Fejlődj, tanulj sokat és türelmesen várd ki, míg minden élethelyzetet megtapasztalsz! Ne hidd azt, hogy a felnőttek magabiztossága és összeszedettsége ajándék, hosszú évek alatt felhalmozott kincsek ezek, amiket Te is össze fogsz gyűjteni!

3. Azt hiszed, senki sem talál vonzónak/szépnek/jóképűnek.
A terápiákon talán a legsűrűbben hangoztatott kijelentés a "csúnya vagyok, nem kellek senkinek, mindenki vonzóbb nálam". Soha ne hasonlítsd magad másokhoz! Élj egészségesen, mozogj sokat és étkezz kiegyensúlyozottan!

4. Úgy érzed, mindenki téged figyel és ítélkeznek feletted.
Egy titkos üzenet: minden ember számára saját maga a legfontosabb és tizedannyit nem törődnek veled, mint gondolod. Hogy ez mennyiben jó vagy rossz, azt te döntöd el. De ne gyötörd magad olyan fárasztó gondolatokkal, mint például "biztos rajtam nevetnek", "már megint a nadrágomat bámulják, biztos szörnyen áll rajtam" vagy "tudom, hogy a hátam mögött kigúnyolnak a nevetséges szüleim miatt".

5. Aggódsz amiatt, hogy őrült vagy.
A terapeuták időről-időre találkoznak ezzel a felvetéssel, majdnem mindannyian gondolunk időnként rá. Biztosan normális vagyok? Kezdek becsavarodni? Mi a baj velem? Általánosnak mondható sejtelmek, de ne rémülj meg! Minden ember agya egy különleges világ, nem egyformán látjuk az életet és ez így van jól!

6. Úgy gondolod, ha az emberek ismernék a valódi énedet, nem szeretnének.
Vannak olyan tulajdonságaink, amiket nem merünk felvállalni és megmutatni másoknak. Az igazság az, hogy mindez teljesen természetes, a legjobbak és legszerethetőbbek akarunk lenni a barátaink körében, még ha ez azzal is jár, hogy eltitkolunk bizonyos "gondokat". Azonban arra oda kell figyelni, hogy ne búlj el egy maszk mögé egész életedben! Légy büszke arra, aki vagy, a negatív részedet pedig igyekezz meggyógyítani, hogy ne leselkedjen kisördögként a válladon.

7. Vannak rémisztő, undorító és visszataszító gondolataid.
Az agyunk furcsa. Pont. Azt hiszem, ezt nem szükséges tovább magyarázni.

8. Nem tudod, hogyan ápold az emberi kapcsolataidat.
Sokan vagyunk introvertáltak, akiknek borzasztó nehéz emberi interakciókba lépni és szoros barátságokat fenntartani. A kulcsszó itt a gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás! Kezdetben őrült nehéz és rémisztő, de minél többet próbálsz beszélgetni, megnyílni, társaságba járni, annál gyakorlottabb és bátrabb leszel. Ne add fel!

9. Úgy érzed, mindenki boldogabb nálad.
A régi, jól ismert a " szomszéd fűje mindig zöldebb" gondolat. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez nem fedi a valóságot. Minden ember sóvárog és küzd valamiért, ami neked megvan, az másnak hiányzik és fordítva. Ne keress általános "boldogságot", mert az nem létezik és a látszat mindig csalhat.

10. Úgy gondolod, az a feladatod, hogy ne érezz dühöt, fájdalmat, irigységet és így tovább.
Nem kell szélmalom harcot vívnod a negatív érzéseiddel! Ugyanúgy az életünk részei, mint a boldogság, öröm és szeretet. Tanuld meg felismerni őket és kiegyensúlyozottan átélni valamennyit, de ne akard száműzni őket!

11. Rossz embernek érzed magad, mert nem törődsz egy családtagoddal.
Többet kellene játszanom a kistestvéremmel. Meg kellene látogatnom a nagyszüleimet. Alig beszélek a keresztapámmal. Ezek általános, sokszor érzett gondolatok. Nem érezd magad szörnyen amiatt, hogy ha egy időben éppen kevesebbet tudsz törődni velük. Igyekezz bepótolni a hiányosságokat, de ha fájdalmat okoznak neked, nem kell mindenáron fenntartani a kapcsolatot. Ki kell mondani, hogy egy családtag sajnos igenis okozhat sérelmeket.

12. Teljesen egyedül érzed magad.
Kamaszkorban szinte kivétel nélkül mind megtapasztaljuk a magányosság és magára hagyatottság érzését. Azonban több mint hétmilliárdan élünk ezen a bolygón és talán vidító lehet a tudat, hogy ha másban nem is, ebben hasonlítunk. Tehát nem vagy egyedül! ;) 

13. Nem árulod el senkinek az érzéseidet, mert azt hiszed, nem értenének meg.
Mind hasonló gondokkal és nehézségekkel küzdünk meg az életünk során, hiszen egy fajból származunk! Nyugodj meg, igenis létezik legalább egy közeli szeretted, aki pontosan tudja, hogy mit érzel és segíthet neked!

A képek forrása: www.buzzfeed.com.
Magyarázat: Mindenki küzd  gondolatainak rossz kutyájával. A kérdés az, megengeded-e neki, hogy a fejedre nőjön, vagy a kezedbe veszed a pórázt és átveszed az irányítást?

Tovább

Tinédzser problémák, avagy hogyan segíthetsz?

Hogyan könnyítheted meg egy szeretted életét, amikor éppen egy nehéz korszakon megy keresztül? Íme, következzen pár könnyen kivitelezhető tanács!

1. Emlékeztesd arra, hogy nagyra becsülöd!
Egy apró üzenet napközben, mellyel kitartásra bíztatod vagy egy reggeli indulás előtti "tudom, hogy képes vagy rá!" búcsú mind-mind óriási energialöket abban, hogy az érintett személy bátor szívvel vágjon neki a megpróbáltatásoknak.

2. Állíts össze egy ajándékdobozt!
Amennyiben tudod, hogy a gyermeked/párod/barátod imád rajzolni, festeni és kreatívkodni, néhány új zsírkréta, festék, papírlap szépen becsomagolva egy díszdobozban visszaadhatja a hitét a hobbija iránt érzett lelkesedésében. Könyvmoly esetén adható egy kis notesz gravírozott tollal, amelyek segítségével leírhatja a gondolatait, botanikusok számára egy zacskó különleges virágmag és így tovább. A lényeg, hogy írjunk mellé pár bíztató sort, miszerint nem szabad hagynunk, hogy az élet zűrzavarában ne jusson idő a munka és tanulás mellett az általunk kedvelt tevékenységekre!

3. Nézd meg vele a kedvenc filmjét!
Bekuckózni a meleg szobába egy zacskó chips-szel és együtt végigsírni vagy végignevetni egy filmet, talán az egyik leghatásosabb terápia. Kellenek az ilyen pillanatok is az életünkbe, amikor közösen elnyúlunk a kanapén és kizárjuk a világ összes problémáját.

4. Nevettesd meg!
Egy depresszív korszakban életmentő lehet, ha nem veszítjük el a humorérzékünket és a legmélyebb gödörben is képesek vagyunk nevetni. Tudnunk kell kacagni a világ zordságán!

5. Vidd el egy cukrászdába!
Egy gőzölgő kávé vagy forró csoki, valamlyen finom sütemény, illetve a szeretted társasága és kész a boldogság receptje!

6. Főzd meg neki a kedvenc ételét!
Amikor semmihez sincsen már energiája és hangulata, a legkisebb figyelmességek okozzák a legnagyobb örömöt. Lepd meg egy íncsiklandozó tál levessel vagy tápláló, egészséges főétellel és meglátod, egy teljesen új ember fog visszamosolyogni rád!

7. Juttasd eszébe, hogy bármilyen negatívnak látja is az életét, mindig lesz valaki, akiben megbízhat!
Ne hagyd magára, a legszomorúbb percekben is tudatosítsd benne, hogy rád mindig számíthat és mellette leszel. A magány érzése a leggyilkosabb fegyver, nem engedheted, hogy maga ellen fordítsa!

8. Készíts egy zenei listát!
A dallamos énekek jót tesznek a lelkünknek, főleg, amikor minden sötétnek tűnik. Nyújtsd át neki a legvidámabb és leginspirálóbb zenékből összeállított gyűjteményt és parancsolj rá, hogy mostantól csak ezeket hallgathatja, vesszenek a búskomor, depressziós nóták!

9. Hallgasd meg!
Ugye, milyen egyszerű? Sokszor nincs is szükség többre ennél, csupán két megértő és türelmes fülre, ami figyelmesen végighallgat, közbeszólás, vita és okoskodás nélkül.

10.  Segíts neki az ügyei intezésében!
Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor a házból sem akaródzunk kilépni, de a fejünk felett már tornyosulnak a tennivalók. Amennyiben észrevesszük, hogy a szerettünk elmerül a tonnányi teendőben, ideje lépni! Egy gyors bevásárló körút vagy számlabefizetés a postán, már rengeteg könnyebbséget jelenthet.

11. Emlékeztesd rá, hogy mennyire szerethető és különleges ember!
Sokszor elfelejtjük az értékeinket és nem akarjuk észrevenni, hogy nem csak egy rakás tehetetlen szerencsétlenség vagyunk. Ekkor jön a drága megmentőnk, aki visszaránt a valóságba és az agyunkba vési ismét, hogy mik az erősségeink és remek tulajdonságaink.

12. Csak legyél ott!
Ha látod, hogy magán kívül zokog, őrjöng és csapkod, ne próbálkozz a szavakkal! Legyél mellette, kritika és bíráskodás nélkül. Nem fogja elfelejteni a jelenlétedet, azt, hogy a legszörnyűbb érzései közepette te nyugalmas kikötőként vele voltál.

13. Öleld meg - olyan sokáig, amíg csak szükséges!
Egy tipp: azok vágynak a legjobban a testi kontaktusra, akik a leginkább elutasítják azt! Egy hosszú ölelésebe belesűrítheted a fentebb felsoroltak mindegyikét, egy szívből jövő összebújás titokzatos gyógyerővel bír, bátran használd ezt az ingyes és könnyen hozzáférhető orvosságot!

14. Jöhetnek a szőrmókok!
Bármilyen négylábú kiskedvenc (értsd: cica, nyuszi, tengeri malac) hatásos lehet, de e célra talán a kutyák a legcsodálatosabbak. Olyan feltétel nélküli, sugárzó, önzetlen szeretetet és rajongást adnak nekünk, ami a legmogorvább szerettünknek is garantáltan mosolyt csal az arcára. Egy kis játék és séta a parkban a farokcsóváló jószággal és ismét képesek leszünk pozitívan állni az életünkhöz, akárcsak a kutyák az örök boldog vigyorral a pofijukon.

15. Irány a természet!
Egy pár órás kóborlás és barangolás erdőn, mezőn, réten és remekül kitisztulnak a gondolataink. A friss levegő és testmozgás áldásos hatását nem győzik az orvosok eleget mondogatni, higgyünk neki és vegyük fel a túrabakancsot!

Tovább

A pubertáskorról őszintén

Mindannyian átesünk rajta. De biztos, hogy ugyanúgy élik meg ezt a korszakot a két nem képviselői? Hogy fényt derítsek az igazságra, megkérdeztem két huszonéves fiatalt. Alább olvasható a velük készített interjú.

Visszagondolva rá, mi a legelső dolog, ami eszedbe jut a kamaszkorodról?
Lány: Érzelmi hullámvasút. 
Fiú: Szexuális vágy.


A válaszaitokból rögtön kitűnik, hogy a fiúk testi, míg a lányok inkább lelki szempontból közelítik meg. Miért volt ez az első gondolatotok?
Fiú: Mert a fiúk tizenhárom éves korukban meghülyülnek és elkezdenek az agyuk helyett valami egészen mással gondolkodni. A terepviszonyok adottak, hiszen a lányok tizenhárom éves korukban elkezdenek nőiesedni és elég csak a padtársak felé fordulni.
Lány: A meghülyülés a lányokra is igaz, csak másképpen. Az egyik pillanatban boldog vagy, a következő percben meg már sírni tudnál és közben folyamatos bizonytalanságban élsz, hogy elég szép és csinos leszel-e. 

Miben nyilvánult meg mindez?
Fiú: Abban, hogy hetedikes korunkban elkezdtük csapkodni a lányok fenekét (nem láttam még az üzenőfalukon, hogy feltartanának egy #metoo táblát). Talán ez visszaigazolás volt nekik arról, amit önmaguknak szerettek volna bizonyítani a külsejükről.
Lány: Én biztosan rossz iskolába jártam, mert nálunk nem volt fenékcsapkodás. :D De az biztos, hogy a megfelelési kényszer minden lányban, így bennem is megvolt, vágytunk arra, hogy a fiúk vonzónak tartsanak. Mindannyian irigyeltük a magabiztos, menő lányokat és dühösek voltunk azokra a fiúkra, akiknek nem tűntünk fel.

Mennyire érzékeltétek a másik fél problémáit?
Fiú:  Az egyértelműen látszott, hogy a szép és okos lányok előre törtek és elnyomták a többieket. Tisztán kivehető volt, hogy ki tudja pontosan magáról azt, hogy szép és ez milyen "hatalommal" jár (felettünk is).
Lány: Őszintén? Semennyire. Annyit vettem észre, hogy a fiúk teljesen idióták és nem lehet velük normálisan beszélgetni, mert állandóan be vannak zsongva.

Kivel tudtál őszintén beszélgetni a felmerülő nehézségekről?
Fiú: A szüleimmel biztosan nem. Ekkor már olyan szelek fújtak, hogy úgy gondoltam, amit mondanak, az biztosan nem jó. Nehéz volt őszintének lenni a korunkbeli fiúkkal is, hiszen az osztályon belüli dominancia verseny közepén jártunk.
Lány: A családdal én sem, dacára annak, hogy mindig szoros volt a viszony velük. Számomra azonban nagyon "kényes" volt ez a téma és sosem mertem felhozni. A kamaszkor előrehaladtával pedig úgy éreztem, hogy egyáltalán nem értik meg a gondjaimat, ezért egyáltalán nem beszéltem róluk.

Miben szerettél volna több segítséget kapni?
Fiú: Ebben az időszakban a másik nemmel való viszony egy egészen új dimenzióba kerül. Szerettem volna egy olyan idősebb lánytestvért, aki elmagyaráz sok mindent és beavat a lányok titkaiba.
Lány: Érdekes, mert én meg mindig egy idősebb fiú testvérre vágytam, pont emiatt. Jó lett volna, ha valaki elmondja, a fiúk mit szeretnek, mi érdekli őket, hogyan gondolkodnak. Akkoriban egy teljesen más világnak tűnt a fiúké, nagyon örültem volna, ha kapok útmutatót hozzájuk. 

Hogyan sikerültek az első próbákozások?
Fiú: Ha nem is az első, de kilencedik év végén az idegennyelv "vizsga" után megkérdeztem az egyik lány osztálytársamtól (aki egész évben tetszett), hogy sikerült neki, mire ő megkért, hogy kísérjem haza. Ekkor én örültem a fejemnek és egy tizedmásodperc törtrésze alatt rávágtam, hogy "igen". Kínos csönd nélkül végigbeszélgettük az utat, közben arra gondoltam, hogy "eljött az idő!". A kapujukhoz érve bíztam benne, hogy behív magához és folytathatjuk ezt a kellemes délutánt, de ő csak annyit mondott, hogy "köszi, hogy elkísértél, szia". Ma már lenne bátorságom megkérdezni, hogy "nem akarsz felhívni magadhoz?". 
Lány: Fülig érő mosoly, hatalmas csillogó szemek és agyfagyással egybekötött megnémulás. Valahogy így:

Mi volt a legnagyobb félelmed akkoriban?
Fiú:  Ha nem is félelem, inkább hangulat: az egzisztenciális bizonytalansággal egybekötött szexuális vágyakozás. 
Lány: Az, hogy örökké ebben a lelki és érzelmi kiegyensúlyozatlanságban fogok maradni.

És mire vágytál legjobban? 
Fiú: Látni szerettem volna a boldog párkapcsolatban és anyagi biztonságban élő felnőtt énemet. 
Lány: Arra, hogy valaki szorosan magához öleljen és azt mondja: "szeretlek, megértelek téged, minden rendben lesz". Másként mondva szerelemre, boldogságra és rózsaszín ködre, mint minden tinilány.

Milyen volt tinédzser korodban az életviteled? Egészségesen éltél?
Fiú: Stresszes voltam az otthoni körülmények miatt, nem tudtam normálisan aludni. Nem reggeliztem, ezért nem csoda, hogy az órákra sem tudtam odafigyelni rendesen. Az ebéd kevés volt, ezért a délutáni tanuláshoz is erőtlen voltam. De igazság szerint nem is volt alkalmam akkor figyelni ezekre.
Lány: Sokszor ideges voltam az iskola miatt és én is nagyon keveset ettem. Mozogni mozogtam, mert rendszeresen sétáltam a kutyámmal, de nem mondanám, hogy egészségesen éltem. Szerintem sokkal jobban oda kellene figyelni a szülöknek arra, hogy a kamasz, fejlődésben lévő gyerekük egészséges legyen. 

Mit üzennél az akkori énednek és a mai kamaszoknak?
Lány:  A tinédzserkori énemnek azt, hogy ne féljen, mert meg fogja találni a párját. A kamaszoknak pedig azt, hogy ne stresszeljenek és ne agyalják túl a gondjaikat, ne féljenek kockáztatni és esetleg hibázni, mert ezektől csak többek lesznek.
Fiú:  Merj és merjenek kezdeményezni, mert mindenből tanulni fogsz és fognak. Huszonéves fejjel pedig állíthatom, hogy nem maradsz egyedül és kárpótolva leszel az akkori hiányosságokért.

Tovább

Segíts magadon, Isten is megsegít!

Minden egyes embernek mások a szükségletei a mentális egészséget illetően, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan általános tippek és segítségek, melyek nem lennének megfontolandók mindenki számára.
A következőkben felsorolok néhány olyan ötletet, melyek nem csak tinédzserek, hanem a felnőttek számára is utat mutathatnak a lelki jóllétüket illetően.

Légy erős!


1. Bátran áruld el az érzéseidet az emberek felé - a pozitívakat és a negatívakat is!
Amikor elkezdjük megosztani a legmélyebb érzéseinket másokkal, rájövünk, hogy mindannyian hasonló félelmekkel, bizonytalansággal, tanácstalansággal és nehézségekkel küzködünk az életünk során. Ha képesek vagyunk őszintén odafigyelni a barátaink, szeretteink és nem utolsó sorban például a párunk érzéseire, megtanuljuk, hogy ne vegyünk személyes sértésnek az időnként zsörtőlédeseiket, duzzogásaikat, hangulatingadozásaikat. Meg fogjuk érteni, hogy miért reagálnak bizonyos szituációkra, szavakra, mondatokra az adott módon.  Ennek a képességnek a fejlesztése csökkentheti a bennünk lévő szorongást, ugyanis a legféltettebb érzéseink megosztása az arra érdemes személyekkel erősíti a két ember közötti kapcsolatot.

2. Legyél együttérző magaddal!
Az első és legfontosabb szabály, hogy próbálj együttérzően viszonyulni saját magadhoz, nevezetesen a rossz tulajdonságaidhoz és gyengeségeidhez. Mit is jelent ez a gyakorlatban?  Kedvességet. Szeretetet. Őszinte megértést. Megbocsátást nem csak a többi ember felé, hanem saját magadnak is a múltbeli tetteidért. Nincsen olyan ember a világon, aki nem bánta meg bizonyos cselekedeteit. A haragtartás, bosszú érzése azonban a saját lelkedet és egészségedet roncsolja. Bocsáss meg az embertársaidnak és megkönnyebbülsz! Ne hibáztasd magad a rossz döntéseidért, hiszen mind egy életfeladat, fontos lecke volt, hogy eljuss oda, ahol most vagy! A rossz utak vezethetnek el a legszebb ösvényekre. Legyél együttérző és értsd meg az emberek döntéseinek okát, hogy könnyű szívvel nézhess a szemükbe. A sajátodéba is, amikor reggelente belepillantasz a tükörbe.

3. Hozz egyensúlyt az életedbe!
Tanuld meg, hogy milyen tevékenységek "pörgetnek fel" és melyek azok, amik "leszívják" az energiádat. Ha nem vagy biztos benne, hogyan is kell ezt, íme egy ötlet: Írj egy listát a napi teendőidről (iskola, vásárlás, lógás a haverokkal, edzés, segítség a szülőknek a házimunkában, stb.), majd mindegyik mellé vésd oda, hogy az "elemed" merül vagy töltődik. Hasznos, ha tisztában vagy vele, mely cselekmények dobnak fel és mik azok, amik stresszelnek. A napjaid végén vesd ezeket össze és amennyiben a kettő nincs nagyjából egyensúlyban, próbálj változtatni!

4. Ne szidd magad a rossz döntéseidért!
A 2. pontban említettekről van szó. Sok ember egy életen át a hibás döntéseinek árnyékában él, örökké okolva magát a tetteiért. Ne tedd! Az adott helyzetben tudhattad, hogy az a bizonyos választás rossznak bizonyul majd? Nem! Senki sem lát a jövőbe. Igen, meg kell próbálni minél jobban belátni a tetteink következményét, de előrdulhat, hogy ez mégsem sikerül. Ha így történik, ne gyötörd magad a végtelenségig! Lásd be, hogy hiba volt, vond le a következtetéseket. Ha okos vagy, soha többet nem teszed meg és a jövőben ezáltal is több és tapasztaltabb leszel!

5. Tervezz előre, hogy ne a hangulatodnak megfelelően dönts a pillanat hevében!
A határidőnapló a világ egyik leghasznosabb találmánya. Jegyezd fel a pihenés, edzés, kikapcsolódás, tanulás és egyéb teendők időpontjait, hogy ne pánikolj és tudatosan készülj a megmérettetésekre és a boldog pillanatokra!

6. Irány a napfény és a friss levegő!
 A tudósok és orvosok nem győzik eleget hangsúlyozni a testmozgás, napfény és a levegőn töltött idő áldásos hatásait. Amikor csak teheted, irány a természet, töltődj fel az erdőben, mezőn vagy akár a közeli parkban egy rövid séta alatt. Tisztítsd ki a gondolataid, hallgasd a madarak csiripelését, érezd a szelet az arcodon!

8.  Okosan válaszd meg, hogy kihez fordulsz segítségért!
Nem mindenki jó választás. Sokan bizony bármennyire is segítőkésznek tűnnek, nem fognak melléd állni és támogatni. Bízz a megérzéseidben! 

9. Ne hasonlítsd magad másokhoz!
Az ember közösségben élő lény, az őt körülvevő személyek határozzák meg a saját magáról kialakított képet és társadalmi helyzetét. Főleg tinédzser korban folyamatosan mérjük magunkat a társainkhoz, hogy mennyire vagyunk többek vagy kevesebbek hozzájuk viszonyítva. Bizonyos mértékben ez hasznos, hiszen az egészséges versenyzéshez feltétlenül szükséges, de nem szabad túlzásba esni! Legjobb módszer, ha saját magunkat állítjuk fel példaképnek! Több vagyok most, mint egy évvel ezelőtt? Miben fejlődtem? Miben lehetnék még jobb?

10. Pihenj eleget, figyelj oda, hogy mit eszel és mozogj sokat!
Azaz élj egészséges életet! Röviden összefoglalva: ép testben ép lélek. Már az őseink ismerték ezt az aranyszabályt, tartsd mindig észben és eszerint cselekdj!

11. Próbálj meg rugalmas lenni a cselekedeteidben és a gondolkodásodban!
Igazán pozitív tulajdonság, ha könnyedén tudsz alkalmazkodni a változó körülményekhez. Ne legyél dühös és stresszes, ha valami mégsem a tervek szerint halad. Keress más megoldást! Találj ki több módszert, hogy elérhesd a célod! 

12. Törődj másokkal!
Például önkénteskedj, rendszeresen adományozz és nyújt segítő kezet a rászorulóknak! Rengeteg ember (és állat) él nehéz körülmények között, könnyedén megtalálhatod a számodra legmegfelelőbb szervezetet, akiket támogathatsz. A nekik adott idődből és pénzedből te sokkal több leszel!

13. Emlékeztesd magad, hogy képes vagy rá!
Az élet nagyon sokszor nehéznek és bonyolultnak tűnik, vannak élethelyzetek, amikor úgy érezzük, nem bírjuk tovább. Soha ne felejtsd el, hogy nincsen megoldhatatlan helyzet, mindig van kiút és segítség! Meg tudod csinálni, legyen szó bármiről! Bízz magadban és soha ne add fel!

Tovább

Szülő-kamasz szótár

Tinédzserkorban igen jellemző az "engem soha, senki sem ért meg!" mondat vég nélküli szajkózása.  Az ideges, frusztrált, magatehetetlen szülő gyakran kapja ezt a választ a lázadó, duzzogó, hisztis kamasztól egy veszekedés során. De vajon miért van megértésbeli különbség a két fél között? Mit is jelenthetnek az egyes mormogott vagy éppen üvöltött szavak ebben az igen zűrös és problémákkal teli időszakban? 

A kép forrása: www.buzzfeed.com

Kezdjük a tizenévessel!

Ez nem csak egy hülye mánia, anya! Mindenki ilyet hord, ez a divat! 
(Idegesen rámutat a legújabb pólójára.)

A tinédzserek többsége mindenáron szeretne beilleszkedni a társadalomba, a kortársai által alkotott vélemény meghatározó az önértékelésében és az önmagáról kialakított képben. Mindannyian emlékszünk olyan korszakra az életünkben, amikor megszállottan követtünk egyfajta stílust/világnézetet és úgy éreztük, hogy ez örökké így fog maradni, hiszen "ezek vagyunk mi"! A kamaszkor az útkeresés időszaka, ezért nyugodtan hagyjuk (természetesen csak addig, ameddig nem károsítja az egészségét és a lelkét), hogy a gyermek kutassa önmagát, idővel rá fog lelni arra a vonalra, amely valóban őt jellemzi. 

Imádom! Szerelmes vagyok belé, biztosan ő lesz a férjem/feleségem! Csak ő kell nekem!
(Ábrándos, de mégis komoly tekintet.)

Azok a boldog rózsaszín ködös, ifjonti szerelmek, amikor rajongunk a színészekért, énekesekért, kedvezőbb esetben az iskola legmenőbb csajáért vagy pasijáért. Minden fiatal ember életében eljön a pont, amikor eszét vesztve újra meg újra leírja azt a bizonyos nevet a füzeteibe, könyveibe, íróasztalára, egyetlen szó váltása nélkül már a leendő gyermekeik nevét kezdi tervezni, illetve kitapétázza a szoba falát az imádott fotójával. Senki sem szenvedett még maradabdó károsodást a kamaszkori plátói szerelemtől (most felejtsük el Rómeót és Júliát), amelyről lehet álmodozni a tanórán vagy délután kibeszélni a barátokkal, hogy kinek sikerült már a Facebookon levelezést kezdeményezni azzal a bizonyos személlyel.

Semmi.
(Színtelen hang.)

Előtte feltett kérdések: Mi volt ma az iskolában/edzésen/szakkörön? Mi a baj? Bánt valami? A semmi soha nem semmi, hanem igenis egy nagyon fontos valami! Nem szabad túlságosan rámenősnek lenni a továbbiakban, mert bizonyos kamaszok a túlzott érdeklődéstől még jobban magukba fordulnak és csakazértsem alapon nem fognak megnyílni, de mindenképpen meg kell próbálni megfejteni a semmi mögött rejtőző lényeget. Iskolai zaklatás, rossz jegy, baráti veszekedés, szerelmi dráma, mind oka lehet ennek a válasznak, ezért bíztatnunk kell a fiatalt arra, hogy mondja el a problémáit és merjen bízni a családjában.

Nem érdekel az egész. 
(Unottan megvonja a vállát.)

A semmi kistestvére, de legalább olyan veszedelmes tud lenni.  Általában akkor szokott felbukkanni ez a mondat, amikor a szülő észreveszi, hogy a búskomor ifjúval valami nem stimmel, az kibök egy rövidke magyarázatot, például "kaptam egy kettest fizikából, biztosan meg fogok bukni", mire a felnőtt igyekszik őt megnyugtatni, hogy ha nem adja fel és ezután tisztességesen tanul, át fog menni, nem lesz gond. A következő reakció a nem érdekel az egész. Semmiképpen sem szabad ezek után vitatkozásba fordítani a beszélgetést oly módon, hogy "de, édes fiam, igenis érdekeljen, mert nem bukhatsz meg egyetlen tárgyból sem!". A tinédzser pontosan az ellenkezőjét érzi annak, mint amit állított. Ebben az esetben a legjobb, ha egy kis időre békén hagyjuk őt, hogy megnyugodjon, majd ezután türelmesen rátereljük a témát arra, hogy nem szabad feladnia, bármilyen nehézségbe ütközik és bízunk a kitartásában. 

Sosem hallgattok meg! Sosem figyeltek rám!
(Ajtót bevág, dühösen elviharzik.)

Ajjajj, kedves szülő, amikor a tinédzser így nyilvánul meg, komoly a baj! A kamaszság egyik legismertebb "tünete", hogy a fiatal emberpalánta úgy érzi, az egész világ összefogott ellene, egyedül van a szélvihar közepén és senki sem értheti meg az ő zúgó lelkét és érzéseit. Bármilyen veszekedés torkollhat idáig, apró-cseplő dolgok is kiboruláshoz vezethetnek ebben a korszakban (gondoljunk csak a hormonok csalafinta játékaira). A lényeg, hogy ezeket a mondatokat sosem szabad a szülőnek a szívére vennie, legtöbbször a kamasz ugyanis (lehet, hogy csak tudat alatt) lelkiismeretfurdalásnak szánja. Megeshet természetesen, hogy a szülők valóban kevés időt beszélgetnek a gyermekkel, ez esetben a legfontosabb,  amennyiben a kamasz ilyen módon kinyílvánítja a szándékát, hogy szüksége van a szülőre, ne vitatkozzunk vele, ne veszítsük el a  fejünket! Próbáljuk kérdezgetni, hogy mit szeretett volna elmondani, mi bántja, milyen kérdése, kérése van felénk.

Nem vagyok már gyerek, tudok mindent!
(Kiabálja, miközben percekkel korábban még a szülőt faggatta, hogyan kell megcímezni egy borítékot.)

Bármiféle társalgás során életre kelhetnek e szavak. A szülő ilyenkor általában belefog a véget nem érő monológjába, bizonyítva az ellenkezőjét. Teljesen feleslegesen. A kamasz nem szereti kioktatott gyermeknek érezni magát, de tisztában van azzal is, hogy távol van még a szülei "felnőttségétől", habár görcsösen vágyik rá, az óhajtott szabadságra, (pénzügyi) függetlenségre és önállóságra. Hogy ezeknek a mondatoknak végét vegyünk, adjuk minél több, különböző feladatot a kamasz számára (számlabefizetés, bevásárlás, könnyebb ételek elkészítése, takarítás), hogy érezze, már nem kisgyerekként tekintünk rá, hanem fiatal felnőttként.

Vég nélküli sírás, tombolás, zokogás, üvöltő zene.
A szörnyeteg kiszabadult! Ne kopogtassunk az ajtaján, ne hívogassuk, ugyanis ha óvatlanok vagyunk, egy tüzes tekintetű tinédzser fog visszanézni ránk a pokol minden erejével! Amíg nem ön- és közveszélyes, hadd kiáltsa ki a fájdalmat, a sírás nyugtató hatású és ha szerencsénk van, talán pár hónap múlva rendeződnek a hormonjai, gondolatai, érzései,  és visszakapjuk a tündéri kisgyerekünket, akit elnyeltek a kamaszévek. Kitartás!

És most jöjjön a kedves szülő!

Majd megérted, ha neked is lesznek gyerekeid!
(Villámló tekintet, zaklatott hangnem.)

Magyarázat a kamasznak egy kellemetlen, nem várt tiltás vagy fuccsba ment engedélykérés után. A szülő görcsösen próbál a gyermek lelkére hatni ezzel, de elárulom, hasztalanul. A tinédzsert nem érdekli a "majd ha", a most és jelen jár a fejében, ezért hiába próbál a felnőtt lelkiismeretfurdalást okozni számára, az ifjonc nem fogja megérteni. Csupán duzzogva, zsörtölődve megfogadja magában, hogy ő biztos mindig mindent meg fog engedni a gyerekének. Majd ha lesz egyáltalán, mert nem akar ilyen házsártos szülő lenni, mint amilyet ő kapott az élettől.

Kinövöd!
(Legyint.)

A legsértőbb megnyilvánulása egy szülőnek, ami után a kamasz a fogait összeszorítva próbálja megérteni, hogy mit is kellene neki kinőnie? Nem kisgyerek már, akinek évente váltani kell a tornacipőjét! Drága tizenéves, sajnos valóban ez az igazság, a legtöbb dühöngő gondolatodat, zavarodottságodat és tanácstalanságodat úgymond "kinövöd" és a most fontosnak tartott dolgok idővel átértékelődnek majd benned. Nincsen ezzel semmi probléma, ahogyan a tinédzserkori világnézettel, értékekkel és példaképekkel sem, amíg nem károsok a gyermek lelki fejlődésére.

Egyszer majd rájössz, milyen butaság ez az egész!
(Komoly, átható tekintet, szigorú arc.)

Általában egy hosszabb vita végén mondja ezt a szülő, hogy rávilágítsa a gyermeke figyelmét, mennyire értelmetlen és hasztalan volt a veszekedésük. Pontosítanék, hasztalan lenne húsz év múlva, de itt és most, a kamasz számára egyáltalán nem butaság vagy ostobaság volt az a tényező, ami miatt kiesett a lelki egyensúlyából. Soha ne mondjuk egy tinédzsernek, hogy értelmetlen a problémája, baja, nyűgje, gondja, mert számára abban az életkorban az a meghatározó, legyen az egy felnőtt számára bármilyen könnyen megoldható. A tizenéves még csak most tanulja a konfliktuskezelést, meg kell tanítanunk a kulturált vitatkozás szabályaira, de mindenekelőtt arra, hogyan oldhatja meg vita nélkül is a nézeteltéréseket. 

Tovább
«
1234