Míg az elmúlt napokban arról cikkeztek a különböző hírportálok, hogy már a Vaterán és Jófogáson is számtalan hirdetést lehet találni, amelyben az iskolák tanárokat keresnek, hogy teljes oktatói karral kezdhessék meg a tanévet, addig a diákoknak így vagy úgy (tanárokkal vagy anélkül) megkezdődött a tanítás.
Vajon mi lehet az oka a hatalmas tanárhiánynak? Miért nem vállalja több fiatal, hogy erre a pályára lépjen? Hogyan látja a tanári szakmát egy pályakezdő? 

Általános és középiskolás korodban milyen volt a viszonyod a tanáraiddal? Mit gondoltál róluk, a munkájukról?

Rendkívül vegyes. A távolságtartó tanárokat, akit két szót nem beszélnek a tanárokkal, sosem szerettem, de a mindenáron való jópofizást és alakoskodást sem. Egy tanár ne legyen diákabb a diáknál. Nem szerettem azokat sem, akik két rendbontó miatt kollektív büntetést alkalmaztak és megszegték ezáltal az iskolai szabályzatot. Azt szerettem, ha valaki pontos, következetes, gondolkodni tanít minket, mindig a hétköznapok tapasztalait és gyakorlatát veszi alapul, közelebb hozza a mi világunkat és a saját szakjának, tudományterületének a világát. Nem szerettem, ha valaki saját magát és a gyerekeit futtatta előttünk, vagy ha rendszertelenül végezte a munkáját. 

Mit gondolsz, milyen legyen egy tanár megjelenése?

Ma már megjártam egy élhető, barátságos város neves gimnáziumát és szomorúan tapasztaltam (nem csak itt), hogy az igazgatón kívül másról nem lehet megállapítani, hogy ki tanár és ki nem. Rendszeres a kinyúlt póló, rövid nadrág, elvadult haj és arcszőrzet, jobb esetben gyűrött ing - a vasalás nem pénz kérdése. Én magam mindig vasalt ingben, V-nyakú pulóverben vagy zakóban, elegáns sötét színű farmerben és cipőben jelenek meg az óráimon és nem tartom ördögtől valónak a nyakkendőt sem.

Milyen volt a diákok reakciója az elegáns megjelenés láttán?

Annak idején a szaktársaim azt mondták, hogy biztosan jobban éreznék magukat a diákok, ha "nagyon lazán" öltözve mennék be az iskolába. Erre az észrevételem az volt, hogy teljesen másképp köszön (úgy gondolom, a tekintélyt parancsoló öltözködés láttán) már egy 11 éves gyerek is nekem, mint annak, aki szuperhősös pólóban áll ki az osztály elé. 

Sokat lehet hallani arról, hogy a mai diákok fegyelmezetlenek, tiszteletlenek a tanítóikkal szemben. Szerinted ha a tanárok jobban adnának a megjelenésükre, ez megváltozhatna?

Részben. A világunk megváltozott és ezt tudomásul kell venni. Amikor egy 16 éves lány nagyobb karakter (nem egyéniség, mert ebben a korban az még nem alakul ki), mint az osztály elé kiálló pedagógus, nem is lehet normális tanár-diák kapcsolatot kialakítani. Egy gyenge, önmagával harcoló egyéniség nem tudja maga mögé felsorakoztatni a mai diáktársadalmat. 

Az egyetemi tanulmányaid alatt mit tapasztaltál: mennyien készülnek tanárnak és mennyien alkalmasak igazán erre a pályára?

Az alapképzést több mint százan kezdtük és a tanári mesterképzést az eredetiek közül talán harmincan fejeztük be. Azért nehéz megmondani, mert nem mindenkinek ez volt a főszakja, de az órán ott ültek bent velünk. A pedagógia elméleti órákon - melyektől rubeolát lehetett kapni-, a legalkalmatlanabbak voltak a "legokosabbak". A tanítási gyakorlat során ez a státusz megfordult. A mások által bemagolt elméletnek semmi haszna nem volt a gyakorlat során. Valaki vagy ráérez a tudásátadó és nevelő "előadóművészetre" vagy nem. 

Mennyire készített fel az egyetem az említett tudásátadásra?

Csak hogy mindenki számára érthető és világos legyen: a tanárképzés áll egy-egy szakból, ahol a mögöttes tudásra és a szakmódszertani ismeretekre készítenek fel, utóbbi sajnos kevés hangsúlyt kap. A harmadik "szak" a pedagógia elmélet, ami nagyon nagy hangsúlyt kap és semmi értelme. Az ott tanultak talán 10%-a, ha hasznos. 

Véleményed szerint mire kellene nagyobb hangsúlyt fektetni a tanárképzés során?

Első körben a gimnáziumi tananyag felső szintű beseggelésére és bevasalására. A második körben (saját szakomról tudok nyilatkozni) a történelmi folyamatok részletes elemzésére és tudatosítására a tanárjelöltek fejében. Tragédia, hogy száz történelem szakosból kilencvenkilencnek nem áll össze, hogy mi zajlott az elmúlt 3000 évben. Miután ez meg van, jöhetne a szakmódszertani modul, "hogyan tanítsuk meg a tananyagot?" címmel. 

Mit gondolsz, miért fontos a szakod?

Röviden úgy tudnék fogalmazni: történelem és társadalomismeretet azért kell tanítani és tanulni, hogy a generációk fejében összeálljon egy reaális világkép. Tisztában legyünk a múltunkkal és a jelenünkkel, az állampolgári jogainkkal és kötelezettségeinkkel és ha valami nem jó, vagy nem tetszik, azt hogyan tudjuk befolyásolni. "Az iskolában belül ne politizáljunk!"-tól a falra mászok, mert ennek az eredménye a teljes öntudatvesztés lesz, és már az is. Az iskolában ne pártpolitizáljunk, de politizáljunk. Zseniális gondolatokat tudnak megfogalmazni a közügyekről a gátlások nélküli fiatalok.

Mikor jött az első gondolat, hogy tanár legyél?

Legelőször egy családi beszélgetés kapcsán merült fel, egy középkorú női rokon részéről (nem vagyok anyakomplexusos). Régen volt...

Miért nem vonzó szerinted manapság a tanári szakma?

Nagyon egyszerű és rövid lesz a válasz: gyalázatos a kezdő fizetés. Budapesten például többet keres az, aki pudingokat pakol a hűtőpultba, mint aki öt és fél év egyetem után tanít. Félreértés ne essék, nagyon jól jön az a hűtött puding, csak a munkakörbe befektetett idő valamennyire álljon összhangban a fizetéssel. 

A tanulmányaid kezdetétől a diploma megszerzéséig, változott-e valamit a hozzállásod a szakmához?

Igen, az egyetemen sikerült megutáltani, de a "terep" visszaadja az ember kedvét.

Milyen érzés volt először kiállni egy osztály elé?

Nagyon emlékszem arra az érzésre. Előző éjjel az a gondolat kavargott a fejemben, hogy "na apukám, most kiderül, hogy alkalmas vagy-e rá!". Röviden: imádtam. 

Mik a legszebb élményeid a tanítással kapcsolatban?

Név nélkül kértem kritikai észrevételeket és az abban foglalt visszaigazolások tartalma. 

iskolasprint

iskolasprint